Oldal 344 [344]
út kérdése, míg az államfői találkozók inkább szimbolikus jelentőséggel bírnak." A
kisebbségpolitika azonban mindkét országban példaértékű; kormányközi megállapodás
született többek közt a Pécsi Horvát Színház, illetve a Horvátországi Magyar Oktatási
és Művelődési Központ kollégiumának felépítéséről."
Alapvető gondot jelent azonban a népességfogyás. Míg 1991-ben mintegy 24 ezer ma¬
gyar élt Horvátországban, ez a szám húsz év alatt 10 ezerrel csökkent, és becslések
szerint a következő népszavazásig további 2—3 ezres fogyás várható. A legnagyobb
gondot — Vajdasághoz hasonlóan — az elvándorlás jelenti; ennek mérséklését szolgálja
a Drávaszögben és Szlavóniában megindult gazdaságfejlesztési program.
A népességfogyás a magyar oktatásban, a magyar tannyelvű osztályok számában jelen¬
leg kevésbé érezteti hatását, a horvátországi szabályozás sajátosságainak köszönhető¬
en. Magyarlakta régiókban ugyanis már egy gyermekkel is lehet osztályt indítani — így
van ez több más különleges térségben, a szigetvilágban és a hegyvidéken is, megelő¬
zendő az amúgy is kisszámú lakosság elvándorlását. Andócsi János kitért arra is, hogy
a beíratások kezdetével minden évben agitálni kell az anyanyelvű oktatás mellett. Az
anyanyelv azonban a jelek szerint nem feltétlenül kapcsolódik a nemzeti identitáshoz:
a mai horvátországi magyar közösség több mint háromezer tagja nem beszél magyarul,
a magukat németnek vallók ugyanakkor egymás közt jobbára a magyart használják.
A konferencia délutáni ülésszakának feladata az volt, hogy képet adjon a magyarorszá¬
gi, főként a pécs-baranyai nemzeti kisebbségek tapasztalatairól. Ezt nemcsak a viszo¬
nosság igénye indokolta, a magyarországi tapasztalatok ugyanis könnyen összevethe¬
tőek a szerbiai és horvátországi magyarság élethelyzeteivel. Mindez azért is fontos,
mert — ahogyan Erb József később, az előadásokat követő vita során megjegyezte — a
Pécsett és Baranyában élő nemzeti kisebbségek hidat képeznek anyaországaik felé.
Gerner Zsuzsanna, a Német Szövetségi Köztársaság tiszteletbeli konzulja, egyetemi
oktató a többnyelvűség és a nyelvvesztés kérdéseinek elméleti hátterét, szociolingvisz¬
tikai kérdéseit mutatta be a magyarországi, elsősorban baranyai németség példáján.
Egy nyelv fennmaradása számos szubjektív és objektív tényezőtől függ, így többek
között a nyelv presztízsétől, a rögzített nyelvi normák meglététől, és a nyelv áthagyo¬
mányozódásának formájától. Mivel 1945 után a magyarországi németeknél a felnö¬
vekvő generáció elsődleges nyelvi szocializációja nem ment végbe a családokban, a
fiatalok így 1956 után már csak az irodalmi németet tanulták meg, az alacsonyabb
presztízsű dialektust pedig elfelejtették." Andócsi János az ülésszakot követő vita során
felvetette, evvel analóg a kórógyi magyar nyelvi sziget helyzete, amely — a magyaror¬
szági németek esetéhez hasonlóan — a nyelvvesztés, az asszimiláció felé halad.
Gugán Iván, a Magyarországi Horvátok Országos Önkormányzatának elnöke előadá¬
sában a magyarországi horvátság történetéről és kultúrájáról adott átfogó képet. Színes
nemzeti kisebbséget alkotnak, szigetszerű zártságukból következett, hogy bizonyos
horvát népcsoportok itt alakultak ki, és az anyaországitól sok tekintetben eltérő identi¬
tással rendelkeznek. Baranya jelentős szerepet játszott a horvát kultúra fejlődésében.
1722-ben éppen Pécsett alapították meg az első magyarországi horvát iskolát, ennek
344