Stranica 342 [342]
való kötődés alig képzelhető el egymás nélkül. Saját választókerületére utalva megem¬
lítette, hogy a Himnuszt talán a nagymarosi fúvószenekar játssza a legszebben. Ugyan¬
ennek a kérdésnek másik oldala a külhoni magyarságért vállalt felelősség. A nemzet¬
egyesítés nemcsak kulturális téren halad, de ugyanilyen jelentős ennek közjogi aktusa,
az állampolgárság megadása is; immár több mint egymillió külhoni magyar kérte a
kedvezményes honosítást. Mindennek azonban ki kell egészülnie a személyes élmé¬
nyek, személyes ismeretségek és kapcsolattartás lehetőségeivel — ezt kétségtelenül
igazolják a Határtalanul program eddigi eredményei.?
A nemzetiségi kultúrákra nézve nemcsak a többségi társadalmakban megjelenő nacio¬
nalizmus jelent veszélyt, hanem a népességfogyás is. Az asszimiláció és az elvándorlás
mellett az anyaországban is gondot okoz az alacsony születésszám. Magyarországon ez
a trend az utóbbi években enyhülni látszik, a születések száma némileg, a házasságkö¬
tések száma pedig 2010 óta jelentősen nőtt? (elgondolkodtató azonban, hogy a Ratkó¬
unokák csaknem egyharmada magányosan él). Nyugat-Európa hasonlóan képes lehet
mozgósítani belső tartalékait, ez azonban attól függ, hogy a kettészakadt nyugati kultú¬
ra melyik ága erősödik meg: a hagyományos közösségi elvre, vagy a nyílt társadalom
gondolatára épülő modell tud-e megvalósulni. Ez előbbi alternatíva megvalósíthatósá¬
gát bizonyítják a döntően hagyományos nemzetfogalmakban gondolkodó közép¬
európai társadalmak. A külhoni magyarság és a magyarországi nemzeti kisebbségek
példát mutatnak Európa nemzetei közötti együttműködésről, nemzeti kultúrák együtt¬
éléséről és párbeszédéről.
A délelőtti ülésszak két előadása a délvidéki magyarság helyzetét mutatta be, a legége¬
tőbb problémákra és legfontosabb feladatokra helyezve a hangsúlyt. Pásztor István, a
Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint az elmúlt két és fél évtized a nagy remé¬
nyek és a még nagyobb csalódások időszaka volt a Vajdaságban. Szerbia és Magyaror¬
szág viszonya ma kiváló, a magyarokat érő atrocitások már nem részei a mindenna¬
poknak, és a szerb állam sem veszélyforrásként tekint a magyarságra — ellenkezőleg, a
magyar közösség a szerb társadalom megbecsült részét alkotja. A körülmények rende¬
ződni látszanak, minden korábbinál nagyobb méreteket ölt azonban — az 1990-es évek¬
ben egyszer már átélt — tömeges elvándorlás.
Míg 2011-ben — a szerb népszámlálás adatai szerint — 251 ezer magyar élt a Vajdaság¬
ban, ez a szám mara 210—-220 ezerre csökkent. Az asszimiláció viszonylag kis mértékű,
legnagyobb gondot az elvándorlás okozza. A nyugati munkaerőpiac szívóhatása, a jól
képzett, fiatal nemzedék elvándorlása immár létében fenyegeti a vajdasági magyarsá¬
got. Ebben az összefüggésben számolni kell a magyarországi beruházások negatív ha¬
tasaival is. Szabadkán nemrégiben egyszerre több százan utaztak állásinterjúra, mert a
bácsalmási vágóhíd és a kecskeméti autógyár is 500-500 álláshelyet hirdetett meg.
Annak, hogy sok iskolában nem indulhatnak magyar osztályok, napjainkban már nem
a szerb oktatáspolitika az oka, hanem az elvándorlás.
342