Stranica 327 [327]
gyermekeiket a beilleszkedés lehetőségéből. Nem szabad azonban összemosni az in¬
tegrációs problémákat az egymás mellett éléssel sem. Azok a bevándorlók, akik nem
akarnak beilleszkedni, a széleskörű szabadságjogokat nem tudják adaptálni életvite¬
lükbe, azok között is vannak, akik a békés egymás mellett élést választják. Az iszlám
mint vallás, integrációt akadályozó hatását illetően tehát nem lehet egyértelmű párhu¬
zamot vonni, de elvetni sem. A vallás befolyása erős, de az okokat vizsgálandó széle¬
sebb spektrumú kitekintés szükséges.
Az integráció és a családok helyzete
Az integrációt a három legfontosabb társadalmi pillér mentén szükséges megvizsgálni.
Ezek közül első helyen a családok helyzete, ezen belül kiemelten a nők helyzete vizs¬
gálandó, majd az oktatás és a munkaerőpiac. Az Afrikából és Ázsiából érkező muszlim
bevándorlók társadalmi normáiban a nők helyzete sok esetben hátrányosabb, mint férfi
társaiké. Ha az elnyomás egy kultúra része lehet, minden egyes generációval csak mé¬
lyíti a kisebbségi közösség és a demokratikus befogadó társadalom közötti szakadékot.
A migráns hátterű muszlim nők társadalmi helyzetével és jogaival foglalkozni nem
pusztán emberjogi kérdés. A nők a család alappillérei, összetartói, a gyermekek testi,
lelki és szellemi fejlődésének letéteményesei. Ha a nőket elnyomják, iskolázatlanok
maradnak és pszichológiailag sivár életet kényszerülnek élni, annak a gyermekeik lát¬
ják kárát. Ha a lányok azt a nevelést kapják otthon, hogy a nő másodrendű, kötelezett¬
ségeit családja — jobbára annak férfi tagjai — szabják meg, akkor ezt az attitűdöt viszik
tovább a felnőtt életükbe, és adják tovább gyermekeiknek is. Ezáltal az önállóságtól, az
emancipációtól csak még messzebb kerülnek. A becsület és szégyen kettőssége mentén
létező törzsi gondolkodásmód nem lehet egyetlen identitásőrző kultúra alapja sem. Ha
a fiúgyermek azt látja, a nemek között megkülönböztetés van az ő javára, lánytestvérei
és anyja kisebb értéket képviselnek a közösségben, mint ő, az ilyen fiúgyermek férfi
korára megerősödik abban a hitben, hogy a nőket nem szükséges tisztelni, partnerkap¬
csolataiban törekedni fog az alá-fölé rendeltségi viszonyra és nem fogja megérteni,
elfogadni, hogy a férfiak és a nők egyenrangúak.
Szent Korán, 4. szúra 11. ,,...4 fiúgyermeket (az örökség elosztásakor) annyi illeti meg,
amennyi két leánygyermek része."
Így az ilyen családi neveltetésben részesülő fiatalok nem tudnak tartós, az egymás
megbecsülésén alapuló férfi—nő kapcsolatokat kialakítani az európai értékrend szerint
nevelt társaikkal, a meghatározó különbözőség miatt. Párválasztási lehetőségeik saját
közösségükön belülre korlátozódnak, szükségszerűen követve olyan berögzült és kö¬
zösségük által támogatott viselkedésnormákat, amelyek nem alapelemei az európai,
nemek közötti egyenjogúsági normáknak. Ha a nők jól élnek és műveltek, önállóak és
egyenrangúak családi viszonyaikban, gyermekeiket is egészséges, az európai családi és
társadalmi normáknak megfelelően nevelhetik. Az ilyen nők által felnevelt generációk
felelős polgárokká és hatékony munkaerőkké válnak. A nők érvényesülésének első
lépése a családban dől el, ehhez azonban magatartásbeli és hozzáállásbeli változások
327