Stranica 325 [325]
OCR
tés azzal kezdődik meg, amikor csupán a különbözőségek alapján előítéletek fogalmazódnak meg és nem jelenik meg a párbeszédre, megismerésre való törekvés. Tovább nehezíti a problémát az a tény, hogy a bevándorlók gyermekeinek kitörési lehetőségei elégtelenek. A neveltetés sokszor olyan erőteljes vallási alapokon nyugszik, amely visszahúzó erővel bír, és a nyugati értékrenddel való ütközés fokozza a szegregációt. A bevándorlók gyermekeit alacsonyabb iskolázottsági arányok jellemzik, amelyek hátrányokat teremtenek számukra a munkaerőpiacra való bejutásban. Ennek nyomán erősödik a fiatalokban a társadalmi kirekesztettség érzése, a társadalomból való kiábrándulás, amelyet megerősítenek olyan magánéleti válságjelenségek, mint a munkanélküliség növekvő tendenciája. A bevándorlók gyermekei szinte számkivetetteknek érzik magukat. Sok esetben anyaországukkal semmi kapcsolatuk nincs, a nyelvet nem beszélik, soha nem is jártak ott, már harmadik, negyedik generációs európai állampolgárként élnek szülőhazájukban, ahol mégis másodrendűnek érzik magukat. A migráns hátterű fiatalok helyzete határozottan hátrányosabb, elhelyezkedési lehetőségeik rosszabbak, mint azonos képzési szinttel rendelkező, nem migráns társaiké. Saját közösségükben már el-elszakadó gyökereik vannak csupán, ám a befogadó társadalomba való beilleszkedésük sem történt még meg. Sérülékenyek a Nyugat kihívásaira, zárt, szigorúbb közösségeik és a nyugati szabadság útvesztőiben veszélyeztetettek mind a bűnözés, mind pedig a támogatás nélküli, téves útkeresés eredményezte radikalizálódás lehetősége miatt. A bevándorlás és az iszlám A szociális, kulturális és identifikációs integráció akadályait tekintve szükséges a bevándorló csoportok jelentős szegmensét alkotó muszlimok külön vizsgálata, kifejezetten az iszlám mentén. Egy muszlim személy identitása, éljen bár származási országában vagy Európában, elsősorban az iszlámhoz kötődik és nem az adott nemzethez. Ebből adódóan nagyon fontos feltárni az iszlám hitből fakadó, a muszlim ember életét meghatározó, szabályozó normák hatását. Az iszlám: vallás, jogrendszer, erkölcs, politika, ideológia és identitás egyben. Elsődleges forrása a Korán, amely az isteni kinyilatkoztatás, kizárólag Mohamed prófétán keresztül. Az Istenről alkotott kép abszolút. A Korán egyértelműen leszögezi, hogy az igaz hitűnek a Próféta példája szerint kell élnie, és egy 21. századi muszlim a 7. században íródott Koránban keresi a választ arra, hogy hogyan éljen. Az iszlám szó jelentése behódolás az isteni akaratnak. A keresztény kultúrában a vallás magánügy, vigaszt nyújt, erkölcsi mércét mutat, az iszlámban ezek mellett, az életet meghatározó szabályrendszert is alkot. A keresztény kultúrában a vallás átesett a reformáción, felvilágosodott és napjainkra modernizálódott. Az iszlámról mindez nem mondható el és felmerül a kérdés, hogy vajon össze lehet-e egyeztetni a demokráciával és a jogállamisággal, vagy képes-e az iszlám önmaga modernizálódni. Az iszlámvallás azt tanítja, hogy a földi állapot csupán átmenet, egy próbatétel, amit ki kell állni. A vallási szabályok rendszerében az egyéni szabad választás korlátozott (kvázi nincs), és változatlan formában közvetítik egy 7. században íródott erkölcsi 325
