Oldal 324 [324]
OCR
A bevándorlás történelmi gyökerei és az integráció évtizedes problémái? A második világháború után vendégmunkások tízezrei indították meg azt a nagy migrációs hullámot Nyugat-Európába, amely napjainkra is kihat. 1947-ben indult meg az első hullám, amikor a brit gyarmattartó birodalommal együttműködő, hazájukban a felszabadulás után , rossz szemmel nézett" indiaiak és pakisztániak telepedtek le Angliában (British passport-holders). Az 1960-as években a kétoldalú egyezmények eredményeképp, főleg a Maghreb országokból és Törökországból érkeztek vendégmunkások, akik a "60-as évek végétől már letelepedni kívántak. Nagyszámú politikai és gazdasági menekült érkezett a harmadik világból, a szegénység, a természeti katasztrófák, a háborúk elől, és már ekkor megjelentek a bevándorlás-ellenesség felhangjai és a kormány szintű letelepedési korlátozások. A sikeresen letelepedetteket az 1970-es évek végétől az 1980-as évek közepéig családegyesítési törekvéseik jellemezték. Az 1990-es évektől a legális bevándorlás családegyesítési szándékkal lehetséges, azonban ez az illegális migráció megindulásának időszaka is.* Az 1960-as évek gazdasági fellendülése nyomán érkezett elsők, modern kori bevándorlók — először mint vendégmunkasok — befogadásukat olyan gazdasági tényezők motiválták, mint a nehézipar szükséglete az olcsó, képzetlen munkaerőre. Az országok közötti időszakos megállapodások 6—10—12 hónapos tartózkodásra szóltak, amit az ipar racionalitása változtatott meg. A három hónapos betanítást követően gazdaságilag indokolttá vált a kiképzett munkások tartózkodásának meghosszabbítása, akár öt évre. A vendégmunkások zöme Észak-A frikából, Törökországból és Dél-Ázsiából érkezett, az anyaországok elmaradottabb régióiból. A sokszor írástudatlan, törzsi beidegződésekkel rendelkezők — akkor még vendégmunkások — többsége egymás közösségét keresve, az európai normákat elutasítva telepedett meg a nagyvárosok külvárosaiban. A kezdeti szegregáltság maga után vonta a saját hagyományokhoz való — főleg vallási alapokon nyugvó — ragaszkodást, amely a következő generációk beilleszkedési esélyeit is rontotta. Fontos, hogy a beilleszkedési kudarc nem egyoldalú folyamat, ezért a másik ok az európai kultúrában keresendő. A befogadó országok közvéleménye először akkor mutatott negatív érzelmeket a , vendégek" iránt, amikor azok letelepedési szándékaik által vezérelve ottmaradtak, majd családegyesítési programok keretében , megszaporodtak". Az elmúlt 60 év tapasztalata ezt mutatja, a döntéshozók most mégsem ismerik fel az újkori vándorláshoz ismételten kapcsolódó integrációs gondokat, és a hamarosan bekövetkező családegyesítési követeléseket. Az európai kontinens országai nemzetállamok, mentalitásban teljesen különböznek pl. az amerikai , olvasztótégelytől", ahol a bevándorlók munkájából épült fel egy ország, az Egyesült Államok. Európa országainak saját nemzeti öntudata van, a közösségbe való természetes tartozás alapja nem állampolgársági, hanem inkább nemzeti érzelmi, vérségi alapú. Nehezebb befogadni azt, akinek más a bőre színe, idegen a neve hangzása és a keresztény kultúrától eltérő vallási alapokon nyugszik istenhite. Ez alapjaiban nem jelent rasszizmust, kirekesztést, hanem tartózkodást, a hagyományok berögzülését, az európai létformához és a keresztény identitáshoz való ragaszkodást. A kirekesz324
