Oldal 317 [317]
OCR
Britanniának ünnepelnie kell az országba özönlő nagyszámú bevándorlót — ami a választók széles körében nem túlságosan népszerű álláspont, akik szerint az afrikai és ázsiai bevándorlók tömegei máris elárasztották az Európai Uniót. A Nyugat ellenségeinek támogatásával és országa népességének lecserélésével Corbyn Britanniát felszámolni, és nem megreformálni akarja" — szögezi le Schindler. Corbyn azonban nincs egyedül társadalma tradícióit elutasító nézeteivel. Általa is elfogadott , progresszív" gondolatok általánosak a posztmodern nyugati baloldalon, ötvenéves fejlődés eredményei. A kulturális baloldal — ahogy Schindler nevezi — első nagy seregszemléje az 1968-as párizsi diáklázadás volt, amely a szexuális felszabadítás jegyében kezdődött Daniel Cohn-Bendit, a későbbi európai parlamenti képviselő főszereplésével. A hatvanas évek lázadó diákjai mára az , establishment" részei lettek. José Manuel Barroso volt bizottsági elnök, Javier Solana volt NATO-főtitkár, Joschka Fischer volt német külügyminiszter, akik a kommunisták türelmetlenségével akarták és akarják keresztülvinni nézeteiket, szélsőségesnek, sőt fasisztának minősítve mindenkit, aki nem hajlandó elfogadni álláspontjukat." A hagyományos baloldal, a szociáldemokraták nem lerombolni, hanem megreformálni akarták a társadalmat, és gondolkodásuk középpontjában a jövedelemelosztás, a tőke és a munka viszonya állt. A hagyományos családi értékeket még a kommunisták sem akarták teljesen lerombolni. Ezzel szemben a ’60-as évektől kezdve a nyugati új baloldal érdeklődése elsősorban a szexuális szabadság, a gender problémák, a feminizmus, a multikulturalizmus felé irányult. Ennek a baloldalnak a hosszú menetelése a Nyugat intézményeinek elfoglalására teljes sikert aratott, és míg a jobboldal megnyerte a csatát a gazdaság frontján (már senki sem fenyegeti a kapitalistákat az államosítás rémével), addig társadalmi téren az új baloldal nézetei váltak uralkodóvá. Schindler ezt az új baloldalt , kulturális baloldalnak" nevezi, mert nézeteiket a kulturális élet minden területén érvényesíteni tudják. Az új baloldal támogatja a tömeges illegális bevándorlást, mert az fokozatosan szétmállasztja az európai tradicionális kultúrát, és ebben a kérdésben egyetértenek a multinacionális jobboldallal, amely viszont az olcsó munkaerő beáramlásában érdekelt. A világ nem nyugati része gyakran rámutat a nyugati elvek és a nyugati gyakorlat közötti szakadékra, a képmutatásra, a kettős mérce alkalmazására. Például a demokrácia számunkra 1s pártolandó, de nem akkor, ha az iszlám fundamentalistákat segíti hatalomra. Irak és Irán fegyverkezése nem elfogadható, de Izraelé igen. Mint ahogy az sem, hogy az emberi jogok csorbát szenvednek Kínában, de Szaúd-Arábiában nem. Vagy az, hogy az olajban gazdag Kuvait elleni agresszió tűrhetetlen, de az olajban szegény Bosznia elleni nem. A nyilvánvaló tény az, hogy a Nyugat integrálni szeretné a nem nyugati társadalmak gazdaságát, s az IMF révén nem a kölcsönösséget, hanem a Nyugat gazdasági érdekeit kívánja szolgálni. Georgij Arbatov Amerika-szakértő szerint az IMF-tisztviselők újbolsevikok, akik szeretik kisajátítani mások pénzét, saját szabályaikat kényszerítik a többiekre, korlátozva gazdasági szabadságukat." 317
