Stranica 315 [315]
A Frankfurti Iskola tanítása a forradalomról
A frankfurti egyetemen a marxista elmélet és a freudi pszichoanalízis szintéziséből
kritikai elmélet született, mely reflexió tárgyává tette a fogalmak, elméletek, ismeret¬
formák társadalmi feltételezettségét. E kritikai elmélet szerint el kell végezni a nyugati
kultúra fő elemeinek — közöttük a kereszténységnek, a kapitalizmusnak, a tekintélynek,
a családnak, a patriarchátusnak, a hierarchiának, az erkölcsiségnek, a hagyománynak, a
szexuális önmegtartóztatásnak, a lojalitasnak, a hazafiságnak, a nacionalizmusnak, az
átöröklésnek, a népi, vérségi—faji szemléletnek, a társadalmi konvencióknak és a kon¬
zervativizmusnak — az elemzését és mindezek felett kritikát kell gyakorolni.
A Frankfurti Iskola tagjai szerint a forradalomnak két fő típusa — politikai és kulturális
forradalom — közül ők elsősorban a kulturális forradalommal foglalkoztak. Céljuk az
volt, hogy a társadalom lebontását belülről végezzék el. A hangsúlyt a reformokra he¬
lyezték, melyeket lassan és észrevétlenül kell végrehajtani, hogy szinte ne is észleljék
az emberek. A keresztény erkölcsi értékeknek a szisztematikus elgyöngítése és a sze¬
xuális perverzióknak a széles körben való elterjesztése a kulturális marxizmus egyik
megjelenési formája lett.
A , kulturális terrorizmusból" táplálkozó és a , politikai korrektségnek" elnevezett né¬
zet fő ideológusa Herbert Marcuse, a One Dimensional Man szerzője. Marcusénak
fontos szerepe volt a gazdasági kérdéseket középpontba állító marxizmus átfordításá¬
ban a kultúra területére. A fő cél, a nyugati kulturális tradíciók lebontása, amiben a
központi szerepet már nem a munkásosztály játssza, hanem különböző kisebbségek,
akikkel el lehetett hitetni, hogy a hagyományos nyugati kultúra sérti önbecsülésüket és
érdekeiket." A modern ipari társadalom a munkásságot nemcsak kizsákmányolja, ha¬
nem az életszínvonal emelésével integrálja is a rendszerbe. Ezáltal függő helyzetbe
kerül, így elvész az a képessége, hogy a fennálló társadalmi rend megváltoztatásáért
tegyen. Marcuse egyik fő kérdése, hogy mely társadalmi csoport alkalmas az egydi¬
menziós létből való kitörésre. A szerző a marginalizalt társadalmi csoportok között
keresi ezt az, nem utolsó sorban a diákok és fiatalok köreiben, mivel ők még nem in¬
tegrálódtak a társadalomba. Ez a gondolat tette alkalmassá Marcusét arra, hogy a "60¬
as évek vége értelmiségi fiatalságának radikális mozgalmai számára hivatkozási alapul
szolgáljon.
, Egyetemi éveim alatt a svéd egyetemeket is teljesen eluralta a marxizmus. A tanárok
és a diákok zöme baloldali volt. Ekkor tapasztaltam meg életemben először a kettős
mérce valóságát. Lelkesedtek a harmadik világ felszabadító mozgalmaiért, azt állítot¬
ták, hogy az "elnyomottak" és az emberiség oldalán állnak. Amikor szóvá tettem a
kommunista országok helyzetét, mindig az volt a válasz, hogy az más, ott az eszméket a
gyakorlatban elferdítették, de az ő szemükben a kommunizmus eszméi eredendően jók
és helyesek voltak. Érvelésük az újmarxista szerzőkre, főleg a marxizmusból és a
pszichoanalízisből összegyúrt elméletekre támaszkodott. Az 1968-as nemzedék, amely
ifjúkorában nem volt képes meghaladni a tagadást, felnőtt fővel megalkotta a politikai
315