Stranica 305 [305]
OCR
is. A politikailag korrekt beszéd — a maga szélsőséges formájában, mondhatnánk forradalmiságának kiteljesedésében — azt a célt szolgálja, hogy kerüljük az ember bármiféle csoporthoz való tartozásának említését. Ez ideológiailag azt a célt szolgálja, hogy az ember önmeghatározása látszólag teljesen önkéntes alapon történjék, mindenféle társadalmi és pszichológiai megkülönböztetés nélkül. Valójában azonban ezzel az eljárással a hús-vér embereket saját lényegüktől, társadalmi beágyazottságuktól fosztjuk meg. A PC beszéd követelménye azonban, függetlenül attól, hogy szószólói milyen csodálatos világot vizionálnak elénk, valójában azt a célt szolgálja, hogy semmi ne emlékeztessen bennünket társadalmi létünk fájó valóságára, a sokféle súlyos diszkriminációra, a bántó társadalmi igazságtalanságokra, az életünket keresztbe-kasul átszövő társadalmi ellentmondásokra — de legfőképpen a hierarchiára és a pénzhatalom uralmára. Az a mítosz tehát, hogy a PC beszédnek köszönve végre minden ember azonos értékűnek tarthatja, érezheti magát, pontosan az ellentétébe csap át: kizárja annak lehetőségét, hogy egyáltalán szóba hozhassuk azt, amitől szenved, amit sérelmesnek tart, és mindazt, amitől átkozottul rosszul érzi magát saját bőrében. Valami tehát az eredendően jó szándék és szép elgondolás ellenére félrecsúszott. Teljességgel érthető, hogy a fejleményeket látva a Chicago Tribune egykori külföldi tudósítója, az Illionis Egyetem média fakultásának professzora, Ronald Yates így fakadt ki: , Mi itt az Egyesült Államokban saját elnyomatásunk korszakát éljük, amikor valaki elveszítheti az állását, az előléptetését, a kinevezését, vagy egyáltalán a lehetőséget, hogy munkát kapjon, mert valamilyen »hagyomanyos nézetet« vall, vagy olyasmit, ami nem egyezik meg a PC-verőlegények hivatalos irányvonalával, akik jelenleg a médiában és speciális érdekvédő csoportoknál pozícióban vannak."" A politikai korrektség túlhajtásai végül is szembe mennek azokkal az elvekkel, amelyekért a mozgalom létrejött. , Hatalmi pozíciókból beszél, kényszert alkalmaz, és a nézeteik/véleménytik alapján diszkriminál embereket"? A fantomok Ne feledjük: nem az a baj, hogy ilyennek, vagy olyannak látjuk a világot, hogy a dolgokról, jelenségekről így, vagy úgy vélekedünk, hogy ezt, vagy azt akarjuk. A világ önmagában véve semmilyen, nyugodtan formálhatunk véleményt mindenről helyzetünknek megfelelően. Lelkiállapotunk akarva-akaratlanul kisugárzik környezetünkre. Élnünk lehet és kell az aktivitás lehetőségével, hiszen aktivitásával az ember képes formálni környezetét. Bajainkért nem vádolhatjuk csak a körülményeket, hiszen azok formálásában mi is részt veszünk. Azt kellene jobban szem előtt tartanunk, hogy véleményünktől, beállítódásunktól, döntéseinktől függetlenül az ellentétek minden jelenségben ott vannak, és amit meggyőződéssel állítunk, vagy tagadunk, annak az ellentéte is igaz lehet. Csak idő kérdése, hogy minden a visszájára forduljon. Az ellentétek harca — függetlenül az általunk képviselt , megoldásoktól" — újabb ellentétek létrejöttének a forrása, amely másokat újabb és újabb , megoldásokra" sarkallnak. 305
