Page 304 [304]
kapcsolódás, egyszerűség, érzékelhetőség) mindinkább háttérbe szorulnak. Ma még
teljes bizonyossággal nem tudjuk, hogy a digitalizálódással kedvünkre alakíthatjuk-e a
világot, a javunkat szolgálja, vagy ellenkezőleg, a gazdasági és pénzügyi körök befo¬
lyása alatt áll, amelynek útján egynemű masszává próbálják gyúrni a világot.
A digitális világ egyik legnagyobb ellentmondása, hogy miközben felgyorsítja az in¬
formációszerzést és ügyintézést, kinyitja a teret, és földrészeket kapcsol össze, ugyan¬
akkor lehetőséget teremt a bezárkózásra, elszigetel a való élettől, sietteti a még létező
valódi emberi kapcsolatok elvesztését, a védelmünket szolgáló közösségek szétesését.
Az okostelefon és más technikai újdonságok segítségével valós jelenlét nélkül is kap¬
csolatba kerülhetünk másokkal. Megesik viszont, hogy azokkal, akik a való világban
épp jelen vannak, egy szót sem váltunk. Ezek folyományaként a személyközi kapcsola¬
tok is megváltoznak. Fokozódó egyedüllétünk elől fokozott kommunikációba menekü¬
lünk. Miközben teljes magány szakad ránk, naponta esetleg ötpercenként telefonálunk,
ami még jobban elszigetel a valóságtól. Ennek kapcsán a pszichológia már egy új civi¬
lizációs betegségről beszél.
A nyelvi hadszíntér
Míg korábban a nyelv a valóság minél hívebb közvetésére tett kísérletet, a globalizmus
térhódításával a tömegtájékoztatás annak megkerülését, ha nem egyesen annak ellen¬
kezőjét szolgálja. A legjellemzőbb nyelvi változás korunkban a , politikai korrektség"
(political correctness, PC) követelménye, amelynek nyelvi megnyilávnulása a megfé¬
lemlített, agymosott emberek egyik legfőbb ismérve. A kifejezés alatt elvileg azt kelle¬
ne értenünk, hogy senkit sem nevezhetünk nevén, ha ezt az egyén vagy a csoport ma¬
gára nézve sérelmesnek tartja. A gyakorlatban a PC jelentése ennél bonyolultabb. Ab¬
ból a feltevésből indul ki, hogy a szavaknak teremtő erejük van, így elég bizonyos sza¬
vakat kiiktatni a közbeszédből, és eltűnik a hozzájuk tartozó negatív jelentés is." Az
Egyesült Államokban ma ugyanaz a felfogás uralkodik, ami az egykori Szovjetunió¬
ban: ha bizonyos szavakat nem használunk, akkor igazságosabb lesz a világ.
Bizonyos szavakkal és kifejezésekkel kétségtelenül hatalmi helyzetet teremthetünk,
például ha valamely csoport megnevezésében benne van azok lekicsinylése. Vitathatat¬
lanul helyénvaló és méltányolandó, ha kerüljük, hogy ezeket a csoportokat úton-útfélen
emlékeztessük társadalmi helyzetükre. Körmönfont sanda utalással azonban mindenki
célba vehető, a társadalom bármely csoportja megbélyegezhető. Így adott esetben sé¬
relmes lehet az életkorra, lakóhelyre, állampolgárságra, iskolai végzettségre, nemi irá¬
nyultságra, foglalkozásra, vagyoni helyzetre, politikai állásfoglalásra, szellemi képes¬
ségekre stb. való utalás is. Egyszóval — ha a helyzet úgy kívánja — minden besorolás,
csoport-hovatartozás megnevezése kerülendővé válhat. A teljes diszkriminációmentes¬
ség az lenne, ha az emberről kizárólag saját személyi kvalitásai alapján beszélnénk,
lehetőleg kerülve a társadalmi, politikai, kulturális, szociális, nemi, erkölcsi besorolás
( nyomás") bármiféle eszközét. Így fordul végül mindig visszájára a legjobb szándék
304