Oldal 300 [300]
OCR
test a mesterségessel, a költségeset az olcsóval, a bonyolultat az egyszerűvel kell felcserélni. A valós világot a másolattal, a márványt a forgácslappal, a fát a műanyaggal, az irodalmat az újságírással, az újságírást a , gyorshírekkel". A kultúrát a szórakozással, a zenét a dübörgő zörejekkel, a hegyeket a gépi felvonókkal, a férfit a nővel. És így tovább. Az anyákat a béranyákkal, az emberiséget a ,,poszt-emberiséggel’”’... A klónok tusakodása Ezzel elérkeztünk az első jelentős társadalmi törésvonalhoz, amely napjainkat jellemzi. A globalizálódás felmorzsolja a kisközösségeket, az embert emberré formáló kultúrákat, megannyi, egymással felcserélhető atommá silányítva az egyéneket. A hagyományos kultúrákban az egyén a kisközösségek egész sorához tartozott: szakmai, helyi, vallási, nyelvi közösséghez. Ezen kívül sokféle szerepet töltött be, így ki-ki joggal érezhette úgy, hogy fontos helyet tölt be mások életében. Mindenki különbözött a többiektől, személye, tudása pótolhatatlan volt. Ebből adódóan a hagyományos kultúrákban nem csak hogy mindenki értékesnek tartotta magát, hanem bizonyos vonatkozásban személyét és életét mindenkinél előbbre valónak is tartotta. Nem azért, mert nagyobb hatalmat sajátított ki magának, több pénze volt, vagy nagyobb hírnévre tett szert. Az előnyét mindenki a különbözőségében találta meg. Ettől lett az egész kultúra színesebb, minden egyes ember értékesebb. Most, a közösségek szétesésével ennek az ellenkezője játszódik le. A pénz és a hatalom maga alá gyüűr minden értéket, azt is mondhatnánk, hogy megsemmisít minden személyiséget. Az élet az egymással felcserélhető klónok tusakodásává válik, értelmét és célját veszti, illetve a hatalom- és pénzszerzésen kívül nincs más értelme. Kivételt talán azok a kevesek képeznek, akik abban különböznek másoktól, hogy nyitott szemmel járnak, semmit nem tekintenek természetesnek, magától értetődőnek. Mindenre rácsodálkoznak, rákérdeznek, a lényegtelennek tűnő dolgoknak is nagy fontosságot tulajdonítanak. Számukra az élet a kimeríthetetlen lehetőségek forrása, ellentétben a szellemileg rest emberekkel, akik szolgai hozzáállásuk miatt elvesztik szellemi szabadságukat, egész életükben vakon tapogatódznak, s csak azt látják, amit eléjük raknak. A közösségek térvesztése és az individualizmus térhódítása következtében az elmagányosodás lesz a következő évtizedek egyik legsúlyosabb társadalomlélektani kihívása. Az elmagányosodás egyaránt érint fiatalokat és időseket, férfiakat és nőket. A társadalmi nyilvánosság és az illetékes szakágak kizárólag azt hajlandóak tudomásul venni, hogy ez az idős személyek problémája. A megváltozott külső körülmények miatt ők természetszerűen maradnak magukra, és kénytelenek elköltözött gyerekeik, esetleg elhunyt házastársuk nélkül, egyedül boldogulni. Ami azonban most látszólag csak az idősebb generáció problémája, az csak a jéghegy csúcsa. Maholnap minden korosztályra ez a sors vár, elkerülhetetlen, hogy minden autonóm embert mint individuumot társadalmilag támogatni kelljen a társas kapcsolatok létesítésében. A társtalanság, az 170láció lelki jólétünket veszélyezteti. Ez a , hiánytünet" az anyagi jólétnél is jobban meghatározza szellemi, mentális és fizikai állapotunkat. 300
