Stranica 298 [298]
sem vették komolyan a jelzéseket, rendre figyelmen kívül hagyták a fenyegetést. Ők
ma sem akarnak tudomást venni a problémákról, vagy úgy gondolják, hogy megéri
vállalni a kockázatot. A profit reménye mindig felelőtlen viselkedésre bátorít
, Amit ma megtehetsz..."
Nem újdonság, hogy az ember néha előre nem látott kihívásokkal találja szemben ma¬
gát. Ha nem vagyunk résen, lemaradhatunk valamiről, vagy a ránk leselkedő veszély¬
nek nem tudjuk elejét venni. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra — tartja a köz¬
mondás. Ennek ellenére az emberek viselkedésére nem ez a bölcs előrelátás jellemző.
A hárítás, a halogatás okai között a nagyobb profit reménye áll az első helyen, de más
lélektani tényezők is közrejátszanak a tétlenkedésben. Az emberek nem szívesen hagy¬
ják magukat kimozdítani komfortzónájukból. A vészmadarakat senki sem szereti.
Megbélyegzik, üldözik, kiközösítik azokat, akik a várható veszélyekre figyelmeztetik
őket, a rossz dolgok eljövetelét jósolják. A nacionalistának, fajgyülölőnek, antidemok¬
ratának, maradinak, migránsellenesnek bélyegzett emberek közül sokaknak csupán az
a bűne, hogy szeretnék kortársaik és a hatalom figyelmét fölhívni a társadalmi változá¬
sokból származó veszélyekre.
A megbélyegzés nem csupán a rosszhiszemű emberek műve, hanem olykor maga a
kulturális miliő állít tabukat az emberek elé. A tabuk döngetése, a megrögzült vélemé¬
nyekkel, mintákkal, értékekkel való szembehelyezkedés heves agressziót vált ki a sta¬
tus guo védelmezőiből. Az agresszió pusztító érzelmi viharok formájában jelentkezik,
amelyekben az előremutató meglátások, újító gondolatok és a régi vélemények csap¬
nak össze. A társadalom többsége ösztönösen elutasítja azokat a nézeteket, amelyek a
veszélyt jelzik, és a szükséges teendőkre hívják föl a figyelmet. Általában csak azok¬
nak a nézeteknek adnak helyet, amelyek gond nélkül összeegyeztethetőek saját korábbi
meglátásaikkal, azaz megerősíti őket már kialakított véleményükben.
Kollektív gondolkodás és csordaszellem
Ma a nyugati kultúrában a status guo megőrzésére való törekvés erősebb minden fi¬
gyelmeztető jelnél. Michele Wucker az emberek konformitásra való törekvésével ma¬
gyarázza ezt. , Az emberek inkább együtt tévednek, mint hogy egyedül igazuk legyen" —
összegezi fejtegetését.* Nehéz vitatkozni elmarasztaló véleményével, vagy tagadni azt,
hogy a nyugati kultúrában a , jó válasz" nem a veszélyre való figyelmeztetés, hanem
annak hárítása.
A közösségek fennmaradása kollektív gondolkodás nélkül elképzelhetetlen. A kollek¬
tív gondolkodásnak azonban megvannak a maga buktatói is. A vélemények egyezteté¬
se közösségi keretekben történik, következésképp a közösségek megszűnésével mind
kevesebb lehetőség kínálkozik a kollektív gondolkodásra. Ezzel együtt megnő a téve¬
dés lehetősége. Az , autonóm" (atomizálódó, magukra maradó) emberek félnek téved¬
298