Stranica 286 [286]
OCR
annál több erőforrás szükséges számára. Ez az oka annak, hogy egy adott területen rengeteg növény él, a növényevők száma is viszonylag nagy, ragadozókból ugyanakkor sokkal kevesebb van, a csúcsragadozók száma pedig egészen elenyésző. Némileg leegyszerűsítve tehát bármely állat számára két lehetőség adott: vagy növényeket eszik, és viszonylag nagy létszámot érhet el, vagy húsevő lesz, de akkor az egyedszámának alacsonynak kell maradnia. A húsevés és a nagy létszám együttesen általában nem lehetséges, globális léptékben pedig egészen biztosan nem működik. Márpedig az emberiség éppen ezzel próbálkozik. Végül, de nem utolsó sorban ma már azt is tudjuk, hogy a nyugati világban jellemző egy főre eső húsfogyasztás egészségtelen, különösen az ipari állattartásból származó termékeké. Ezek számos betegség, köztük a daganatos betegségek kockázatát jelentősen megnövelik, amint azt tanulmányok százai igazolták. Az ipari állattartás egész termelési folyamata technológiai jellegű, mezőgazdaságról itt már nem beszélhetünk. Sem az állatokra, sem a termékeket fogyasztó emberekre nem biológiai lényként tekintenek. Az egyik csupán nyersanyag, a másik pedig vásárló, és mindkettő csak a profitot szolgálja. A tenyésztett állatok és az átvert emberek a futószalag két végén foglalnak helyet, de közös bennük, hogy életük, egészségük, jóllétük nem szerepel a modern agrobiznisz egyenletében. Az ipari állattartáson keresztül bemutatott szándékos vakság a környezeti ügyek terén általánosan elterjedt. A szándékos vakság révén olyan dolgok részesévé válunk, amelyeket amúgy nem tartanánk elfogadhatónak. Legtöbbünk soha semmilyen körülmények között nem volna hajlandó önszántából állatot kínozni, embereket megmérgezni, vagy hátrányos helyzetűeket meglopni. Mégis részt veszünk benne, és pénzünkkel támogatjuk. Minden nap, a legegyszerűbb tetteinkkel is. Itt fontos megjegyezni, hogy a szándékos vakság csak az olyan tettekre vonatkozik, amelyeken viszonylag könnyen változtathatnánk. Ha egy szerettünket sürgősen orvoshoz kell vinnünk, aligha követünk el hibát, ha nem várjuk meg a legközelebbi buszt, hanem autóba ülünk. Az ilyen és ehhez hasonló esetekben a szándékos vakság esete szóba sem kerül. Nyilvánvaló azonban, hogy sokszor könnyedén változtathatnánk életmódunkon, mégsem tesszük. Gjerris szerint ennek egyik legfőbb oka, hogy félreértelmezzük a jólét fogalmát. A húsfogyasztást például a jólét egyik megnyilvánulásának tartjuk. A középosztályhoz tartozóktól szinte elvárt, hogy minden nap egyenek húst, a vasárnapi ebéd pedig teljesen elképzelhetetlen hús nélkül. A húsmentes ételeket szegényesnek, egyhangúnak és íztelennek gondoljuk. Következésképpen a húsról való lemondás sokak számára vállalhatatlannak tűnik. Akkor már inkább szenvedjenek az állatok, legfeljebb majd nem gondolunk rájuk. A jólét jele az autó is. Családonként kettő, de akár három autó fenntartása is egyre általánosabb. A gyaloglást és a kerékpározás sokan túl fárasztónak, no meg lassúnak, a tömegközlekedést kényelmetlennek, vagy kifejezetten , cikinek", már-már alantasnak gondolják. Ebből a nézőpontból szemlélve az autózás csökkentése kellemetlen áldozatnak tűnik. Inkább melegedjen tovább a bolygó, majd megoldják valahogy az utódaink. 286
