Stranica 286 [286]
annál több erőforrás szükséges számára. Ez az oka annak, hogy egy adott területen
rengeteg növény él, a növényevők száma is viszonylag nagy, ragadozókból ugyanak¬
kor sokkal kevesebb van, a csúcsragadozók száma pedig egészen elenyésző. Némileg
leegyszerűsítve tehát bármely állat számára két lehetőség adott: vagy növényeket
eszik, és viszonylag nagy létszámot érhet el, vagy húsevő lesz, de akkor az egyedszá¬
mának alacsonynak kell maradnia. A húsevés és a nagy létszám együttesen általában
nem lehetséges, globális léptékben pedig egészen biztosan nem működik. Márpedig az
emberiség éppen ezzel próbálkozik. Végül, de nem utolsó sorban ma már azt is tudjuk,
hogy a nyugati világban jellemző egy főre eső húsfogyasztás egészségtelen, különösen
az ipari állattartásból származó termékeké. Ezek számos betegség, köztük a daganatos
betegségek kockázatát jelentősen megnövelik, amint azt tanulmányok százai igazolták.
Az ipari állattartás egész termelési folyamata technológiai jellegű, mezőgazdaságról itt
már nem beszélhetünk. Sem az állatokra, sem a termékeket fogyasztó emberekre nem
biológiai lényként tekintenek. Az egyik csupán nyersanyag, a másik pedig vásárló, és
mindkettő csak a profitot szolgálja. A tenyésztett állatok és az átvert emberek a futó¬
szalag két végén foglalnak helyet, de közös bennük, hogy életük, egészségük, jóllétük
nem szerepel a modern agrobiznisz egyenletében.
Az ipari állattartáson keresztül bemutatott szándékos vakság a környezeti ügyek terén
általánosan elterjedt. A szándékos vakság révén olyan dolgok részesévé válunk, ame¬
lyeket amúgy nem tartanánk elfogadhatónak. Legtöbbünk soha semmilyen körülmé¬
nyek között nem volna hajlandó önszántából állatot kínozni, embereket megmérgezni,
vagy hátrányos helyzetűeket meglopni. Mégis részt veszünk benne, és pénzünkkel tá¬
mogatjuk. Minden nap, a legegyszerűbb tetteinkkel is.
Itt fontos megjegyezni, hogy a szándékos vakság csak az olyan tettekre vonatkozik,
amelyeken viszonylag könnyen változtathatnánk. Ha egy szerettünket sürgősen orvos¬
hoz kell vinnünk, aligha követünk el hibát, ha nem várjuk meg a legközelebbi buszt,
hanem autóba ülünk. Az ilyen és ehhez hasonló esetekben a szándékos vakság esete
szóba sem kerül. Nyilvánvaló azonban, hogy sokszor könnyedén változtathatnánk
életmódunkon, mégsem tesszük. Gjerris szerint ennek egyik legfőbb oka, hogy félreér¬
telmezzük a jólét fogalmát. A húsfogyasztást például a jólét egyik megnyilvánulásának
tartjuk. A középosztályhoz tartozóktól szinte elvárt, hogy minden nap egyenek húst, a
vasárnapi ebéd pedig teljesen elképzelhetetlen hús nélkül. A húsmentes ételeket szegé¬
nyesnek, egyhangúnak és íztelennek gondoljuk. Következésképpen a húsról való le¬
mondás sokak számára vállalhatatlannak tűnik. Akkor már inkább szenvedjenek az
állatok, legfeljebb majd nem gondolunk rájuk. A jólét jele az autó is. Családonként
kettő, de akár három autó fenntartása is egyre általánosabb. A gyaloglást és a kerékpá¬
rozás sokan túl fárasztónak, no meg lassúnak, a tömegközlekedést kényelmetlennek,
vagy kifejezetten , cikinek", már-már alantasnak gondolják. Ebből a nézőpontból
szemlélve az autózás csökkentése kellemetlen áldozatnak tűnik. Inkább melegedjen
tovább a bolygó, majd megoldják valahogy az utódaink.
286