Oldal 283 [283]
OCR
lamin, mindig jobban éreztük magunkat, ha volt még legalább egyvalaki, aki velünk együtt rosszalkodott. Mintha a tettestárs jelenléte felére csökkentené bűnünk súlyát. Környezeti válsággal kapcsolatos tétlenségünknek azonban a fentieken kívül van még legalább egy oka. Egy olyan ok, amiről nem szeretünk beszélni, amit még önmagunk előtt is letagadunk, ha tehetjük: tetteink szörnyű következményeinek láthatatlansága. Cikkemben nemcsak azért szeretnék erre koncentrálni, mert méltatlanul kevés figyelmet kap, hanem azért is, mert ennek legyőzése önmagában is sokat javithatna a helyzeten és jobb hellyé változtathatná bolygónkat. Gyakran a leghétköznapibb tetteinknek is szörnyű következményei vannak. Amíg azonban ezek láthatatlanok, addig nem érezzük szükségét annak, hogy változtassunk cselekedeteinken. Láthatatlanság alatt nem az ismeretlenséget értem. Éppen ellenkezőleg: a legnagyobb gond azokkal a tetteinkkel van, amelyek következményei viszonylag jól ismertek, csak éppen nem akarunk tudomást venni róluk. Láthatatlanná teszik, és mi 1s szeretnénk láthatatlannak gondolni őket, mert így sokkal kényelmesebb. Ha becsukjuk a szemünk, elfordítjuk a fejünk, és bezárjuk a szívünk, akkor minden mehet tovább a régiben, és nem kell tetteinken elgondolkodnunk, semmi szükség megváltoztatni őket. A problémákat láthatatlanná tettük, a világban látszólag tehát minden rendben van, így nincs ok az aggodalomra, sem pedig jól bevált szokásaink erkölcsi újragondolására. Bemegyünk egy üzletbe, leveszünk a polcról egy terméket, hazavisszük, majd a csomagolás (plusz esetleg a termék maradéka) a kukába kerül. A hulladékot elszállítják, a termék pedig legközelebb ismét elérhető lesz a boltban. Látszólag minden rendben van, senkinek sem okoztunk kárt, vásárlásunknak semmilyen erkölcsi következménye nincsen. A következőkben felsorakoztatott és az ezekhez hasonló kínos kérdésekről igyekszünk megfeledkezni. 283
