Oldal 281 [281]
OCR
Szándékos vakság környezeti ügyekben — és ahogyan visszanyerhetjük látásunkat Erdős László Ma már szinte unalomig ismételt közhelynek számít, hogy az emberiség túlnyomó többségének életmódja fenntarthatatlan. Az általunk létrehozott nyugati civilizáció, amely ma már a bolygó nagy részét uralja, kizárólag a jövő nemzedékek, a szegény népek, a természet és a nem-emberi élőlények kizsákmányolása révén tud létezni — még ideig-óráig. Hatásunk ma már globális léptékben is olyan nagy, hogy számos kutató (köztük a Nobel-díjas légkörkutató, Paul J. Crutzen) új földtörténeti korról, az antropocénről beszél.! De ha mindez napjaink tájékozott polgárai számára közismert, akkor mi akadályozza meg a váltást? Miért rohanunk teljes gőzzel a szakadék felé? És miért nincs komoly foganatja a környezetvédők, természetvédők és állatvédők újra és újra felhangzó, mármár unalomig ismételt figyelmeztetéseinek? Persze a pozitív folyamatok tagadhatatlanok. Az a tény, hogy sok szó esik a zöld ügyekről, már önmagában is eredménynek tekinthető. A környezetkímélő technológiák szédületes gyorsasággal fejlődnek. Egyre nagyobb az igény az olyan termékekre, amelyek sem egészségünket, sem környezetünket nem károsítják. Néhány szomorú kivételtől eltekintve világszerte jellemző a környezet-, természet- és állatvédelmi jogszabályok szigorodása. Összességében mégis túl lassúnak tűnik a változás, és a helyes irányba tett lépések legfeljebb a szakadék felé való száguldás gyorsulási ütemét fogják vissza némileg. Politikai síkon a változás hiánya könnyen magyarázható. A politikusok többsége nyilvánvalóan rövid távon gondolkodik, legfeljebb egy-két ciklusra tekint előre. A sikert a közvélemény-kutatási adatokkal és legfőképpen a szavazatok számával mérik, nem pedig a valós eredményekkel. A problémák megoldása ebből a szempontból nem kifizetődő. A választók félretájékoztatása sokkal egyszerűbb és hatékonyabb módja a szavazatszerzésnek, mint bármilyen valós teljesítmény elérése. A helyzetet tovább rontja a politikában szinte általános kontraszelekció, amely miatt a fontos pozíciók többségét képzetlen és érdektelen emberek töltik be. Különösen jellemző ez a környezeti ügyekre, ahol olyanok kerülhetnek döntési helyzetbe, akik a zöld ügyekhez közömbösen, vagy akár kifejezetten ellenségesen viszonyulnak. Ennek hatása érezhető a teljes állami zöld szférában, hiszen a szakemberek közül, aki csak teheti, hanyatt-homlok menekül ebből a közegből. 281
