Oldal 276 [276]
nyezhet. Ezért megfontolásra javaslom a fenntarthatóság lokalista értelmezését, mely¬
nek lényege, hogy a fenntarthatóságot nemzetállami szinten kell megvalósítani.
(1) A fenntarthatóság globalista értelmezésnek több súlyos hibája és kockázata is van.
Egyrészt a politikai globalizmus egy univerzális fenntarthatósági modellt javasol, ami
figyelmen kívül hagyja, hogy az emberiség különböző kulturális, fogyasztási, techno¬
lógiai, demográfiai és környezeti stb. sajátosságokkal rendelkező politikai közösségek¬
ből áll. Ebből következik, hogy az univerzális modell csak a sokszínűség erőszakos
felszámolása útján realizálható. Megjegyzem, még ha az emberi közösségek sokszínű¬
sége fel is számolható, a környezeti, ökológiai és klimatikus feltételek változatossága
akkor sem szüntetető meg. Ezért szinte elképzelhetetlen egy olyan univerzális jellegű
fenntarthatósági modell, amely a szélsőségesen különböző ökológiai és környezeti
feltételek mellett egyaránt kiválóan működik.
Másrészt az ember identitása szükségképpen lokális, amit olyan tényezők határozhat¬
nak meg, mint a tőke, az osztály, a nemzetiség, a rassz, a vallás, a világnézet stb. Egy
személy identitása és érdekei pedig mindig befolyásolják a globális fenntarthatóságról
vallott felfogást is. Ez az összefüggés különösen erős a politikusok esetében, akiknek
eleve az a hivatásuk, hogy a saját közösségük érdekeit képviseljék. Ebből következik,
hogy nincs és nem is lehet konszenzus abban, hogy az emberiség globális fenntartható¬
sága szempontjából mi lenne a legjobb univerzális modell, mivel a különböző nagyha¬
talmak különböző globalista politikusai (Bush, Clinton, Merkel) ezt különbözőképp
interpretálják. Ezek a nagyhatalmú vezetők a saját globalista értelmezésüket akarják a
befolyásuk alatt álló kisebb politikai egységek körében elterjeszteni. Lányi ezzel kap¬
csolatban a kulturális imperializmus fogalmát használja."" Ez az új típusú gyarmatosí¬
tás azért olyan veszélyes, mert a nagyhatalmi érdekeket jól lehet leplezni a globális
fenntarthatóságra, vagyis a globális közjóra való hivatkozással. Mint minden gyarma¬
tosítás, ez 15 a nagyhatalmak közötti rivalizációval, illetve az azok befolyási övezetébe
került kisebb nemezetek identitásának erőszakos felszámolásával fenyeget.
Harmadrészt a globális fenntarthatóság jelenlegi liberális értelmezését egy illuzórikus
optimizmus hatja át. Az elgondolás ugyanis azon a feltevésen alapszik, hogy a külön¬
böző, önmagában fenntarthatatlan politikai közösségek pont úgy fogják kiegészíteni
egymást, hogy az emberiség mint egész majdan fenntarthatóvá válik. Erre azonban
semmilyen biztosíték nincs. Például egy európai globalista bízik abban, hogy az euró¬
paiak fenntarthatatlanul magas ökológiai lábnyomát és fenntarthatatlanul alacsony ter¬
mékenységi arányszámát kompenzálni fogja az afrikaiak rendkívül alacsony ökológiai
lábnyoma és fenntarthatatlanul magas termékenysége. Nagyon valószínűtlen azonban,
hogy ezek a fenntarthatatlanságok pont úgy egészítsék ki egymást, hogy az egy kevert,
de mégis fenntartható euro-afrikai populációt eredményezzen.
Végül két példa segítségével szeretném igazolni azon megállapításom, hogy a fenn¬
tarthatóság globalista értelmezése a sokszínű emberi közösségek esetében nehezen
alkalmazható. A jelenlegi világátlag szerint a termékenységi arányszám 2,5 gyer¬
mek/nő, miközben a demográfiai fenntarthatóság szempontjából fontos az állandó vagy
276