Stranica 275 [275]
OCR
nyomunk folyamatos növekedésével, hanem a biokapacitás folyamatos csökkenésével is szembe kell néznünk. A Föld biokapacitása jelenleg az 1970-es értéknek csak a 8090-a." 2013-ban az egy főre eső ökológiai lábnyom 2,8 globális hektár volt, miközben minden emberre átlagosan 1,5 hektár jutott. Ez a deficit is mutatja, hogy több erőforrást használunk és több hulladékot termelünk, mint amennyit a Föld biokapacitása hosszútávon lehetővé tesz.? Magyarország egy lakosának ökológiai lábnyoma 2,92 globális hektár és az ország rendelkezésére álló biokapacitását személyenként 0,75 globális hektárral hasznosítjuk túl. A legmagasabb ökológiai lábnyomú országok csökkenő sorrendben a következők: Luxemburg (ökológiai lábnyom: 15,82 globális hektár/fő, deficit: -14,14 globális hektár/fő), USA (OL: 8,22, deficit: -4,46), Kuvait (OL: 8,13, deficit: -7,58), Egyesült Királyság (ÖL: 7,93, deficit: -7,37). Ezzel szemben a világ legkisebb ökológiai lábnyomú országai: Etiópia (OL: 1,02, deficit: -0,44), Angola (OL: 0,93, ökológiai többlet: +1,61), Afganisztan (OL: 0,79, deficit: -0,3), Banglades (OL: 0,72, deficit: -0,32) és Eritrea (OL: 0,49, ökológiai többlet: +0,88). Érdekes, hogy a fentebb említett országok többsége ökológiai deficitben van, azaz fenntarthatatlan életformát követ. Ez azt mutatja, hogy nemcsak a gazdag, nagy fogyasztású országok, hanem a szegény országok is lehetnek fenntarthatatlan pályán. A szegény és kis ökológiai lábnyomú országok egyrészt demográfiai okok miatt (népességrobbanás, magas népsűrűség), másrészt a szegénységből következő környezetpusztító életforma (pl. erdőirtás, túllegeltetés, túlhalászás stb.) okán kerültek ökológiai deficitbe. Ökológiai többlettel általában a ritkán lakott, nagy biokapacitású országok rendelkeznek, mint Kongó (OL: 1,96, többlet: +9,63), Bolivia (OL: 2,96, többlet: +13,77); Brazilia (OL: 3,71, többlet: +5,97), Finnország (OL: 5,87, többlet: +7,57), Kanada (OL: 8,17, többlet: +7,83) és Ausztrália (OL: 9,31, többlet: +7,26). Ezek az országok nem belső és immanens, hanem a fentebb említett külső és esetleges okok miatt fenntarthatóak. Vannak azonban olyan országok, amelyek kimondottan törekszenek arra, hogy fenntartható életformát folytassanak, mint például Costa Rica, ahol az ökológiai lábnyom 2,84 globális hektár/fő, bár az ország még mindig ökológiailag deficites -1,31 globális hektár/fő értékkel." 3. A fenntartható fejlődés útjai Az emberiség fenntarthatóságát alapvetően két különböző úton lehet megvalósítani: politikai globalizmus vagy lokalizmus által. A fenntartható fejlődés jelenleg uralkodó értelmezése a politikai globalizmusra épül, miszerint ahhoz, hogy az emberiség mint egész fenntarthatóvá váljon, egy egységes modellt kell követni. Ebből a nézetből az következik, hogy minden egyes embernek erkölcsi kötelessége a viselkedését a globális fenntarthatóság homogén és univerzális modelljéhez igazítani. A globalista értelmezés összhangban van a jelenleg uralkodó neoliberális állásponttal, mely szintén eltekint az individuum és az emberiség között meglevő számtalan köztes közösségtől. Véleményem szerint ez a megközelítés veszélyes és nehezen kivitelezhető helyzetet eredmé275
