Stranica 268 [268]
ri természet felett. A tökéletesedés érdekében a huszadik század derekán, Huxley kor¬
társainak többségénél a tudományos tervezés lép a természetes kiválasztódás helyébe,
és kérlelhetetlenül kijelöli kinek-kinek képességei és pszichológiai alkata szerint az őt
megillető helyet a társadalomban. Az emberi természet mélyebb megértése alapján
, szükség esetén helyesen járunk el, ha figyelmen kívül hagyjuk az egyik vagy másik
típusba tartozó emberek elgondolásait." Például , nem szabad engedni, hogy azzal fog¬
lalkozzanak, ami felé a vágyaik egyébként valószínűleg a leginkább hajtják őket, vagyis
hogy ne ítélhessenek erkölcsök felett", olvashatjuk az aszténiások egy típusáról." Kár,
dách ellenben már egy évszázaddal korábban felismerte a tudományos elbizakodottság
riasztó perspektíváit. A tudósok állama, úgy tűnik, Platóntól Huxley-ig mit sem válto¬
zott.
4. A haladás ideológiája
A haladásba vetett hitet a diadalmas nyugati civilizáció új világvallásként terjesztette el
az egész földkerekségen. A haladás szolgálata lett a társadalmi rend legitimitásának
forrása, és ezen az alapon értékelhetőek most már az egyéni teljesítmények is. Korunk
mitikus Nagy Elbeszélésének hőse a tudomány, amelynek egyedüli célja a technológiai
haladás és a jólét előmozdítása. A technika pedig arra szolgál, hogy egyre célszerűb¬
ben, azaz hatékonyabban tudjuk előállítani a javak és szolgáltatások lehető legszéle¬
sebb választékát. Mert a jólét: szükséglet-kielégítés. A bőséges kínálat és a tisztán ra¬
cionális társadalomszervezés — ami egyesek szerint a piaci mechanizmusok spontán
érvényesülését jelenti, mások szerint éppen ellenkezőleg, tudományosan megtervezett
elosztási viszonyokat — együtt gondoskodnak majd arról, hogy az emberek ne egymás
rovására, hanem egymástól függetlenül választhassanak nekik tetsző életformát. Ezt az
állapotot szabadságnak nevezik, a jó társadalom célja ennek az állapotnak az elérése. A
haladás-hit fenti dogmái közül egy sem akad, melynek tarthatatlanságára ne derült vol¬
na fény, mondjuk az UNESCO megalakulása óta eltelt hetven esztendő leforgása alatt.
Mégis ezeket a lejárt szavatosságú hiedelmeket tanítják az iskolában, ezekre hivatkoz¬
nak a politikai döntéseknél, ezekkel vigasztalódik a médiafogyasztó (aki arról sem
értesül, hogy a tudás nem valami olyasmi, amit egyáltalán , fogyasztani" lehetne, így
amit ő ténylegesen fogyaszt, az már meghatározása szerint is maga a nemtudás). Rövi¬
den szólva, ezért rohanunk megállíthatatlanul a pusztulásba. Soha az írástudók hallga¬
tása, mellébeszélése, felelőtlensége és gyávasága nem járt olyan végzetes következmé¬
nyekkel, mint napjainkban.
Mi történt tehát?
e A tudas ismeretté silányult: adatok és az adatokkal végezhető műveletek isme¬
retévé. Így egyre kevésbé vagyunk képesek arra, hogy megértsünk másokat —
vagy önmagunkat —, hogy rákérdezzünk a dolgok értelmére, és elképzeljük:
ami van, másképpen is lehetne.
268