Oldal 263 [263]
OCR
A fejlődéstől a fenntarthatóságig Julian Huxley és az UNESCO filozófiája — hetven év múltán! Lányi András 1. A fenntarthatóság téveszméje Fejlődésnek nevezzük az élő rendszerekben zajló belső átalakulást, melynek eredményeként a környezet kihívására idővel egyre összetettebb, rugalmasabb, változatosabb választ tudnak adni, növelve önállóságukat és javítva fennmaradási és reprodukciós esélyeiket. Fejlődésről akkor beszélünk, ha a teljesítmény javulása a rendelkezésre álló erőforrások gyarapodásával jár. Ha a teljesítmény javulása a rendszer megújulásához nélkülözhetetlen erőforrások felemésztésével párosul, vagy azok elérhetetlenné válnak a további működés számára, akkor nem fejlődésről, hanem egyensúlyvesztésről, válságról, hanyatlásról beszélünk. A fejlődés fogalmába tehát eleve beleértendő a fenntarthatóság követelménye, ezért fenntartható fejlődésről beszélni felesleges szószaporítás. A kifejezés ideologikus célt szolgál: azt a szellemi vákuumot hivatott betölteni, ami a civilizáció fejlődésébe vetett hit összeomlása és a hanyatlás riasztó jeleinek belátása között keletkezik, és az utóbbiak felismerését hivatott késleltetni. mg sir zás következtében végbemenő rohamos, immár földtörténeti léptékű romlása nem fejlődésre, inkább evolúciós zsákutcára vall. Az emberhez méltó élet nélkülözhetetlen feltételeit romboló, részben ezek pótlására kieszelt technikák rohamos elterjedése jelzi, hogy az önpusztító tendenciák túlsúlyba kerültek civilizációnkban. Ennek bizonyságául a fejlődés, azaz a fenntarthatóság fogalmával összeférhetetlen technológiák példáiként ki szokták emelni az atomenergia, a nanotechnika, a génmanipuláció elterjedését, a kemikáliák és szintetikus anyagok felelőtlen használatát, a fosszilis energiaforrásokkal való visszaélést, az informatika és a mesterséges intelligencia okozta gyökeres életforma-változást, valamint a felsorolt technikák alkalmazását igazoló és igénylő társadalomszervezési módszerek érvényesülését: az ellenőrzés túlközpontosítását, a kommunikáció elszemélytelenedését, a közösségi önszerveződés ellehetetlenülését, a társadalom atomizálódását, a pazarló fogyasztás kultuszát és a szélsőséges erkölcsi relativizmust. Legyen az indíték jámbor jóakarat, vagy tudatos megtévesztés, fenntartható fejlődésről beszélni a közelgő katasztrófa árnyékában súlyos következményekkel járó tévedés: akadályozza a kiútkeresést, a túlélés erőforrásainak mozgósítását. Tény, hogy boly263
