Oldal 263 [263]
A fejlődéstől a fenntarthatóságig
Julian Huxley és az UNESCO filozófiája —
hetven év múltán!
Lányi András
1. A fenntarthatóság téveszméje
Fejlődésnek nevezzük az élő rendszerekben zajló belső átalakulást, melynek eredmé¬
nyeként a környezet kihívására idővel egyre összetettebb, rugalmasabb, változatosabb
választ tudnak adni, növelve önállóságukat és javítva fennmaradási és reprodukciós
esélyeiket. Fejlődésről akkor beszélünk, ha a teljesítmény javulása a rendelkezésre álló
erőforrások gyarapodásával jár. Ha a teljesítmény javulása a rendszer megújulásához
nélkülözhetetlen erőforrások felemésztésével párosul, vagy azok elérhetetlenné válnak
a további működés számára, akkor nem fejlődésről, hanem egyensúlyvesztésről, vál¬
ságról, hanyatlásról beszélünk. A fejlődés fogalmába tehát eleve beleértendő a fenn¬
tarthatóság követelménye, ezért fenntartható fejlődésről beszélni felesleges szószaporí¬
tás. A kifejezés ideologikus célt szolgál: azt a szellemi vákuumot hivatott betölteni,
ami a civilizáció fejlődésébe vetett hit összeomlása és a hanyatlás riasztó jeleinek belá¬
tása között keletkezik, és az utóbbiak felismerését hivatott késleltetni.
mg sir
zás következtében végbemenő rohamos, immár földtörténeti léptékű romlása nem fej¬
lődésre, inkább evolúciós zsákutcára vall. Az emberhez méltó élet nélkülözhetetlen
feltételeit romboló, részben ezek pótlására kieszelt technikák rohamos elterjedése jelzi,
hogy az önpusztító tendenciák túlsúlyba kerültek civilizációnkban. Ennek bizonyságá¬
ul a fejlődés, azaz a fenntarthatóság fogalmával összeférhetetlen technológiák példái¬
ként ki szokták emelni az atomenergia, a nanotechnika, a génmanipuláció elterjedését,
a kemikáliák és szintetikus anyagok felelőtlen használatát, a fosszilis energiaforrások¬
kal való visszaélést, az informatika és a mesterséges intelligencia okozta gyökeres élet¬
forma-változást, valamint a felsorolt technikák alkalmazását igazoló és igénylő társa¬
dalomszervezési módszerek érvényesülését: az ellenőrzés túlközpontosítását, a kom¬
munikáció elszemélytelenedését, a közösségi önszerveződés ellehetetlenülését, a társa¬
dalom atomizálódását, a pazarló fogyasztás kultuszát és a szélsőséges erkölcsi relati¬
vizmust.
Legyen az indíték jámbor jóakarat, vagy tudatos megtévesztés, fenntartható fejlődésről
beszélni a közelgő katasztrófa árnyékában súlyos következményekkel járó tévedés:
akadályozza a kiútkeresést, a túlélés erőforrásainak mozgósítását. Tény, hogy boly¬
263