Stranica 256 [256]
nyára nem tévedés, ha a válogatásban, a fordítók kijelölésében Veljko Petroviénak
tulajdonítom a főszerepet. Itt jegyzem meg, hogy az 5-6. szám Skrbics Tivadart jegyzi
felelős szerkesztőnek, ő Nusié magyar fordítójaként szerzett érdemet, a 7. szám fele¬
lős szerkesztője Veljko Petrovic. Az ő munkálkodásához fűződik Mihovil Nikolié,
Andrija Milcinovié, Sima Matavulj, Silvije Strahomir Kranjéevié, Jovan Ducié, Svetis¬
lav Stefanovié verseinek fordítása, valamint jórészt ő írta azokat a rövidebb prózai
ismertetéseket, amelyek az egyes szerb és horvát szerzőket mutatták be. Az említette¬
ken kívül Dórits István és a népköltészet átültetőjeként nevet szerzett Dömötör Pál
található a fordítók között. Általában elmondható, hogy a válogatás híven tükrözi a
modernség költőinek törekvéseit, nemcsak a válogatás, hanem a szemelvény, majd a
rövid bemutatás együtt akár mai nézőpontból is kielégítőnek minősíthető. A szorgal¬
mas és figyelmes olvasó (s ez jórészt a magyar irodalommal ismerős Veljko Petrovic¬
nak köszönhető) a fordításokban rácsodálkozhatott az Ady előtti magyar modernséggel
rokon jelenségre, inkább a szerb, mint a kevesebb közlés révén töredékesen közvetített
horvát irodalom vonatkozásában. S ez aképpen is értelmezhető, hogy Veljko Petrovié
elsajátította a modern magyar költői beszéd egy változatát, és ennek a szerb költészet¬
tel való vélt vagy valódi hasonlóságára építette magyar fordításait. Külön érdekesség
Kranjéevicnek a szerb költő tolmácsolásában publikált magyar verse, mely tágabb re¬
gionális megfontolásokra utalhat. Annyi talán ebből a vázlatos előadásból is kitetszik,
hogy Veljko Petrovié szerb költőként olyan magyar költői magatartással rokonul,
amely az 1906-os esztendőt megelőző periódusban semmiképpen nem lehetett ismeret¬
len; így földerengett annak lehetősége, hogy ezekben a fordításokban föltetsző analó¬
giák további együttműködésre ösztönöznek. A ,,hivatalossag” (mely magyar részről
kezdetben megelégedett Jovan Jovanovic Zmaj, a 19. századi romantikus, valamint a
magyar szereplőket és motívumokat a maga körébe vonó népköltészet átültetésével)
kevéssé volt fogékony olyan lírára, amelynek művelői a modern francia irodalom felé
fordultak. Ady franciás érdeklődése vita tárgya lett, a modernség képviselői pedig
harcban a hivatalossággal, önnön legitimációjukért küzdöttek, saját irodalom- és világ¬
irodalomfelfogásuk elismerését kívánták elérni. Köztük Ady Endre volt az (mint volt
róla szó), akinek költői programjában (új időknek új dalai) helyet kapott a dunatáji
népekkel való együttgondolkodás, a , nemzetiségi" problémák méltányos-demok¬
ratikus kezelése. Mindkét célkitűzés: az európai modernséggel együtthaladás és a du¬
natáji népekkel való szövetkezés erőteljesen visszhangzott a szerb költészetben, és
ennek következménye Ady lírájának olyan szerb értékelésében volt érzékelhető, mely
Adyt fenntartás nélkül az európai modernség élvonalában látta. S ezzel egy újabb ál¬
lomáshoz érkeztünk, olyan szerb-magyar viszonylathoz, melybe tekintve megállapít¬
hatjuk: a kapcsolattörténeti adalékok poétikai összefüggésekké lesznek, a recepció
pedig olyan ön- és irodalomközi értelmezéssé, melynek , következményei" egyként
(volnának) értelmezhetők a szerb és a magyar irodalom történeti jelenségeit vizsgálva,
amennyiben a kutatás fölfigyelne a transznacionalitásnak erre a különleges, ám a tipi¬
kus felé tartó eseményeire.
256