Oldal 255 [255]
visztika professzorának, a főleg nyelvészettel foglalkozó Asbóth Oszkárnak a kurzusá¬
ra. A Tekelijanum szerb diákjai két-, illetve többnyelvűségük révén nem egyszerűen
betekintést nyertek a magyar és a német nyelvű kultúrába, és ezt kihasználva mintegy
közvetítettek a két kultúra között, Budapesten kiépült kapcsolati hálójukat kihasznál¬
ván, aktívan vettek részt az anyanyelvi művelődés mellett a magyarban is. Beszédes
példa Tihomir Ostojié adatközlése az Irodalomtörténeti Közleményekben, mely nem
pusztán kapcsolattörténeti okokból jelentékeny. Veljko Petrovié — mint ismeretes —
megpróbálkozott a magyar verseléssel is; noha ezen a téren teljesítménye talán kevésbé
jelentős, de szerb és horvát költők magyar fordítására is vállalkozott — s munkáját jó
színvonalon végezte. Ezzel érkeztünk el a következő állomásra.
Budapest, a Tabán és Krisztinaváros 1903-ban (Forrás: fortepan.hu / Budapest Főváros Levéltára)
2) A Croatia című lap megjelenése és számainak érdekes tartalma nem kapta meg a
megérdemelt visszhangot. A Juraj GaSparac horvát joghallgató által szerkesztett folyó¬
irat célkitűzését (ismétlem) emígy fogalmazta meg: , a horvat—szerb és magyar test¬
vérnemzetek között barátságos jó viszony, testvéri szeretet ápolása (...) a horvát—szerb
viszonyok ne legyenek a magyar publikum előtt terra incognita?.?
A folyóirat vegyes tartalmúként funkcionált, elsősorban a közeledést szolgálva, némi¬
leg e célnak rendelte alá az irodalmi—esztétikai vonatkozásokat. Minthogy sok irány¬
ban érdeklődött, és sokfélét közölt, olyan olvasókra számíthatott, akiket a , közeledés"
minden formája érdekelt. Ezúttal az irodalmi szemelvényekről ejtek néhány szót: bizo¬
255