Oldal 249 [249]
A modernség megjelenése? az irodalmi kapcsolatok művelése számára nem túlságosan
kedvező időben a 19. század végére, a 20. század elejére tehető, ekkor nem csupán a
magyar és a szerb politikai elit képzelte másként az ország, a régió jövőjét, hanem a
Szerbiában lezajlott uralkodóváltás is problémaként jelentkezett Magyarországon,
oper
sper
vitákat gerjesztett, miközben a kulturális kapcsolatok újabb fejezetének megnyitására
is mód nyílt. Erről röviden csak annyit, hogy a magyar lapok bőségesen mutatták be a
háborús események mellett a térség kultúráját, folklorisztikáját, természeti viszonyait,
múltját, egykori magyar történeti kapcsolatait: az egymást követő, kötetekben megje¬
lenő útleírások mind a mai napig értékes, tapasztalati úton szerzett információkat tar¬
talmaznak. Visszatérve a modernségre, közös vonásként említendő, hogy az eddig in¬
kább a német-osztrák kultúrára irányuló érdeklődés mellett egyre inkább előtérbe kerül
a francia irodalom és művészet megismerésének, befogadásának, , felhasználásának"
igénye, egymástól olykor függetlenül, máskor a magyar kezdeményezésektől ösztö¬
nözve, ritkábban közös vállalkozások keretében. Ennek jelentőségét akkor érzékelhet¬
jük, amikor a , hivatalos" kulturális felfogásoktól, melyek egy konzervatívabb világné¬
zet jegyében álltak, eltérően olyan irányzatok integrálásának szorgalmazására került
sor, mint a naturalizmus, a szimbolizmus, az impresszionizmus, és mindez nincs ellen¬
tétben azzal, hogy (erősebben a magyar művelődésben) a Jung Wien, a szecesszió (a
Jugendstil) sem kerülte el a századforduló alkotóinak, gondolkodóinak a figyelmét.
Ezen a helyen azonban érdemes kitérnünk arra a látszólagos ellentmondásra, mely a
szerb—magyar (irodalmi) összefüggésekben esetleg egyensúlyzavarként könyvelhető
el. Általában elmondható, hogy a szerb kulturális élet jelesei, akik magyar iskolákat
látogattak, vagy Budapesten jártak egyetemre, kiválóan megtanulták a magyar nyelvet,
alaposan megismerkedtek a magyar irodalommal, így a magyar verstani kérdésekkel is
tisztában voltak, nemcsak az érintkezés magyar nyelven nem esett nehezükre, hanem
az anyanyelvi kulturális elkötelezettség perspektívájából nem úgy tekintettek a magyar
kultúrára, mint valamely merőben idegen jelenségre, hanem megbízható tudással, a
külső kapcsolatoknál mélyebb ismerettel. Ennek nem kizárólag a fordításokban látták
hasznát, még akkor is, ha ezek a fordítások nemcsak a nyelvi—szerkezeti eltérések miatt
voltak olykor adaptációk, hanem a magyar kultúra szemléletében, az olvasási stratégi¬
ák tekintetében a magyar költőtársakkal rokon vonások jellemzik őket. Előrevetítve
egy későbbi példát: Todor Manojlovié számára Ady Endre modern , áttörése" többé¬
kevésbé ugyanazt jelentette, mint magyar kortársai számára. Annak ellenére, hogy
Manojlovié a francia avantgárd oly személyiségeinek jelentőségére is rádöbbent, mint
Apollinaire és Picasso, noha ezek művészetét Ady nem látszott tudomásul venni, nem
reagált rájuk, az ő modernségének (melynek visszhangja a szerb mellett a horvát, a
szlovák és a román költészetben, irodalmi gondolkodásban is érzékelhető) , rejtett"
avantgárdjára kevesen figyeltek föl, általában szimbolizmusként, Baudelaire lírájának
magyar továbbgondolásaként fogták föl, olykor még Verlaine nyomait is fölfedezve.?
Manojlovié jóval többet látott Adyban, mint magyar kortársainak egy része, nem is
249