gyar kulturális intézményrendszer differenciálttá válásának, nem utolsósorban a ma¬
gyar irodalmi, képzőművészeti, zenei élet kínált követésre méltó példát." Mindeközben
mód nyílt arra, hogy fordítások révén megteremtődjék a lehetőség az európai irodal¬
mi/művészeti trendek megismerésére, befogadására, az anyanyelvi kultúrához történő
integrálására. Jól ismert példa a Jovan Jovanovic Zmajé, aki a magyar irodalom legje¬
lesebb műveinek szerbre adaptálásában részint a szerb irodalom rétegzését, műfaji
rendszerének kiteljesítését ösztönözte, míg a maga költészetének, kulturális tevékeny¬
ségének (bökversek, humoros lapok stb.) megtervezésekor szintén eredményesen ka¬
matoztatta magyar irodalmi ismereteit." Bár bökverseiben szóvá tette a magyar politika
visszásságait, ez nem volt akadálya annak, hogy magyar hivatalos elismerésekben ré¬
szesüljön (a Kisfaludy Társaság tagja lett), versei ne jelentek volna meg magyar fordí¬
tásokban. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című, Rudolf trónörökös
irányította monografia-sorozat sem mellőzte a szerb részvételt, a szerbre sűrün fordított
Jókai Mór közvetített a szerkesztőség és a kiszemelt szerb közvetítők között," akik a
helytörténeti, folklorisztikai, irodalmi fejezetek megfelelő részeinek elkészítését végez¬
ték el. Szerb részről Jókai Mór regényírói népszerűsége jódarabig töretlennek mutatko¬
zott, s nem csupán Jókai szerbtárgyú művei miatt, hanem elsősorban a romantikus pró¬
zai epika adaptálási lehetőségeinek példája okából. A távlatos magyar vállalkozás, az
Egyetemes Irodalomtörténet szláv irodalmak történetét bemutató kötetében alapos fe¬
jezet tárgyalja a szerb irodalmat, méghozzá avatott, szerb szerző tollából."