Noha az irodalomtudomány nem egy irányzata másodrendűnek, lebecsülő hangsúllyal
kevésbé lényeginek minősíti a genetikus kapcsolatokként számon tartható, két- vagy
többoldalú összefüggéseket, és a pozitivista komparatisztika területére utalja át, a ,,tor¬
ténelmi sorsközösség" címszava alá sorolt, több évszázadon át egy államközösségben
élt népek/nemzetek szellemi (és természetesen nemcsak szellemi) létezésének, egy¬
másra vonatkoztathatóságának tényezői nem kerülhetők meg anélkül, hogy az iroda¬
lom, a művészetek, a társadalmi gondolkodás párhuzamai, kapcsolatai, nem egyszer
közös tevékenységi területei ne sérülnének. Mindennek függvényében a szellemi és a
hétköznapi körülmények igényelte kétnyelvűség, kettős honosság részleteire, jellegze¬
tességeire ne derülne fény. Hogy a szerbek , nagy vándorlás"-a (seobe) következtében,
de már jóval előbb is (például a népköltészetben) föltetsző kulturális emlékezetben
közös történelmi hősök, állandó, nem minden esetben pozitív események miféle szere¬
pet játszottak részint a fokozatosan alakuló nemzeti tudatok, illetőleg a sokáig megőr¬
zött közös tudatok történetében, arról már számos tanulmány, gyűjteményes kötet
megemlékezett," idevonatkoztatható nyelvészeti, irodalomtörténeti, filológiai, történeti
stb. értekezések csupán egy még el nem készült, bár kívánatos többkötetes bibliografi¬
ában regisztrálhatók. Mindazonáltal az az általánosnak mondható megfontolás az eddi¬
ginél valószínűleg hangsúlyosabban érvényesítendő, hogy éppen az egymástól eltérő
célkitűzéseket megfogalmazó nemzeti tudatok egymás ellen szegezett érvei sem képe¬
sek elnémítani a szellemi kapcsolatok építését célzó törekvéseket. Ezek olykor intéz¬
ményes eszközökkel segítik a szellemi termékek cseréjét. Már itt jelzem, hogy a 19-20.
századi magyarországi városi kultúrának része a szerb művelődés, a nagy vándorlást
követő be/letelepülés városképileg (szerb templomok építése), a kultúra más területeit
érintve: a szerb polgári közköltészet révén, mely tematikailag mutat hasonlóságokat a
magyar nyelvű közköltészettel, majd magyar részről lényegi tényező a megnövekedett
érdeklődés a Vuk Karadzié által kiadott szerb népköltészet iránt, mely nem csupán az
olykor német nyelvből, máskor , eredeti"-ből készült fordításokkal jeleskedett, hanem
magyar nyelvű verselési mód — szerbus manier — népszerűvé válásában, majd az ún.
népies irány elméleti előfeltevései kidolgozásában." Szerb részről viszont a magyar
gimnáziumokba, Pest egyetemére járó fiatalok ismerkedhettek meg korszerű művelő¬
dési anyagokkal, tanúi lehettek a magyar főváros gyorsított ütemű fejlődésének, a ma¬