Page 241 [241]
OCR
A kérdésnek nagy múltja van. A történeti munkákban azt szokták vizsgálni, hogy mikor melyik etnikumot, nyelvet ismerik el hivatalosnak, míg a nyelvészeti munkák az egyes nyelvek grammatikai jellemzőit elemzik. Csernicskó István nyelvésszel közösen összevetettük a különböző politikai folyamatokat, törvényeket és a ruszin nyelv fejlődését a korabeli újságok és tankönyvek alapján." A kutatásból az derült ki, hogy a dualizmus korában létezett egyfajta ruszin nyelv, s ekkor a Kárpátok mindkét oldalán élő népességet ruszinoknak nevezték. Ugyanekkor Galícia területén útjára indult az az ún. nemzeti mozgalom, amely felvetette az önálló államiság gondolatát. Ennek képviselői kezdték el ukránoknak nevezni magukat, s ők kezdtek arra törekedni, hogy (18. századi kezdetekre építve) egy népnyelvhez közeli, de az orosztól eltérő nyelvváltozatot standardizáljanak. Az I. világháborút követően a mai ukrán területek Lengyelországhoz és a Szovjetunióhoz, Kárpátalja pedig Csehszlovákiához került. Az 1930-as években a Lengyelországból politikai okokból elmenekült ukránok elindítottak egy önálló politikai mozgalmat. Amikor 1938 őszén Bródy András vezetésével Csehszlovákián belül megalakult az autonóm Kárpátalja első kormánya, még azt a ruszin irányvonalat képviselték, amely szerint a jövőjüket a Magyar Királyságban látták. Bródyt nagyon gyorsan eltávolították, és a következő kabinet már a galíciai, az önálló ukrán államiságot hirdető irányvonalat támogatta. A csehszlovák időszakban az újságok és az iskolai tankönyvek nyelve kicsit közelebb állt az ukránhoz, mint az oroszhoz, de jól láthatóan elkülönült mindkettotol. A magyar időszakban még csak nem is ruszinoknak nevezték a ruszinokat; egy zárt miniszterelndkségi ülésen született döntés alapján a magyarorosz lett a hivatalos elnevezés (azt ugyanis a több tízmilliós ukrán népesség közelsége miatt politikailag érzékenynek tartották, hogy a népnév által a kárpátaljai szlávokat az ukránokkal azonosítsák). Az első ruszin tankönyvet, amely még hasonlított a dualizmus és csehszlovák kori tényleges helyi népnyelvre, nagyon gyorsan kivonták a forgalomból, az utána bevezetett ruszin tankönyv pedig szinte orosz nyelvű volt, és a Kárpátaljai Tudományos Társaság kiadványai is gyakorlatilag orosz nyelven jelentek meg. A gyerekeket gyakorlatilag orosz nyelvre tanították, azért, hogy a ruszinság ne közeledjen az önálló államiságban gondolkodó ukrán politikához. A szovjet időszakban nem volt hivatalos államnyelv, viszont a népek közötti érintkezés nyelvének tekintették az oroszt. Az oktatásban az orosz volt a kötelező nyelv, míg a köztársaságok nyelvét nem kellett tanulni. A ruszin nyelv az orosz , árnyékában", mivel nagyon különbözött attól, élt és virágzott mint a helyi beszéd nyelve, annak ellenére is, hogy hivatalos státuszt nem nyert el. Ebben hozott változást Ukrajna, az ukránosítás politikájával. Mivel az ukrán nyelv a ruszinhoz sokkal közelebb áll, az államnyelv gyakorlatilag felszívja a ruszint. Véleményem szerint nem állja meg a helyét az a régi gondolat, hogy , nyelvében él a nemzet", hiszen ha összevetjük az elméleti szakirodalmat és a gyakorlatot, azt láthatjuk, hogy ahhoz, hogy egy etnikum önálló entitásnak tekintse magát, nem feltétlenül 241
