nincs más, csak a nagy városok és egy-két falu. A háború Donyeck és Luhanszk me¬
gyét érinti, Donyeck és Luhanszk város lakossága az agglomerációval együtt — a konf¬
liktus előtti, 2013-as adat szerint — ötmillió ember: fél magyarországnyi ember lakik
egy fél magyarországnyi terület két városában.
A sokféle identitás-mintázat egyidejűségére és a nyelvi kérdésre visszatérve, ugyanez
a probléma kárpátaljai viszonylatban, de a sajátos helyzetben lévő ruszinok esetében
más aspektusokra is ráirányítja a figyelmet.
Fedinec Csilla Ukrajnában nagyon nagy a szórás abban a tekintetben, hogy az anya¬
nyelv és az etnikum nem feltétlenül van fedésben egymással. Ez a sokféle átmeneti
identitás legkülönbözőbb változatait hozza létre, nem is beszélve a kevert, pidgin nyel¬
vekről és a dialektusokról, melyek közé a ruszin nyelv is tartozik. A vita lényege az ő
esetükben, hogy önálló etnikumról van-e szó, vagy a ruszin csak egy tájszólása-e az
ukrán nyelvnek. Ennek a kérdésnek elsősorban politikai tétje van: az ukrán állam ál¬
láspontja szerint nem engedhető meg, hogy az amúgy sem teljesen egységes nemzetál¬
lamban még további csoportok létezését is elismerje. A 2012-es ukrán nyelvtörvény
érdekes módon biztosította a ruszin regionális nyelvi státuszát — ez a törvény viszont
ma már nincs érvényben, így a ruszin regionális nyelvi státuszát is eltörölték. Mindent
felülír tehát az ukrán államnyelv elsődlegessége, amiről úgy gondolják, hogy ez lehet a
legfőbb nemzeti kohéziós erő.