Stranica 230 [230]
OCR
, a nemzet határok feletti egyesítése olyan integrációt jelent, amelynek egyetlen központja Budapest’,'’ szögezi le Salat Levente, aki rezignáltan jegyzi meg, hogy ezzel a döntéssel, úgy látszik, az önmagát (korábban) megszervezni akaró, az önrendelkezés valamilyen formájára igényt formáló határon túli magyar közösség számára az autonómia ügye végképp lekerült a napirendről. Tűnőödhetünk, hogy ennek a döntésnek vajon mi a valós üzenete? Azt jelentené, hogy a határon túli magyarok helyzetét az anyaország nem kívánta a szomszédos országokkal érdemben rendezni, hanem a magyar kisebbségeket szülőföldjük (és közösségük) feladására, Magyarországra való átköltözésre, vagy kivándorlásra szólította volna fel őket? Nem hiszem. Inkább talán azt jelenti, hogy a jelen körülmények között csak erre a lépésre volt lehetőség. A magam részéről továbbra is hiszem, hogy a nemzetközi politikai erőviszonyok változásával a határon túli magyarok önrendelkezési törekvése előbb-utóbb ismét napirendre kerül. Salat Levente nálam borúlátóbb. Nem hiszi, hogy a mindenkori magyar kormány az autonómiatörekvéseket valaha is támogatni fogja. Szerinte ezt támasztja alá az tendencia is, ahogyan a magyar állam egyre több területen vállalja át a román, a szerb állam terheit, azok kormányzatának a feladatait. De szerinte ez irányba mutat az a folyamat is, hogy a határon túli magyarok érdeklődésének súlypontja Bukarestről, Belgrádról Budapestre helyeződik át." Lehetséges, hogy igaza van, és az új magyar nemzetstruktúra, amelyről álmodoztunk, " kútba esett volna? Találgathatunk, mérlegelhetünk, de óvakodnunk kell attól, hogy túlságosan a jelen dimenziójához, a konkrét társadalmi—politikai szituációhoz kössük a jövőt. Ha eltekintünk attól a naiv utópiától, hogy a , történelemnek vége", és mi magyarok is megszabadulunk a , sorsszerűség" képzetéből fakadó kiszolgáltatottságérzésünktől, kedvező fordulattal minden , sorsdrámának" véget vethetünk. Elvégre nem csak mi kerültünk veszélybe, nem csak az EU-hoz fűzött remények bizonyultak illúziónak, nem csak az egész rendszerváltás végződött kudarccal, de az emberi létezés végső, nagy dilemmái is ott feszülnek az európai ember szorongásaiban — és válaszra várnak. 2018. 06. 01. 1. Borbély Zsolt Attila: Az RMDSZ 25 éve: a magyar nemzeti önkormányzattól a román versenypartig. Magyar Kisebbség, 20(2015): 1-2. sz. 65. 2. Borbély: Az RMDSZ 25 éve i.m. 65. 3. Dr. Losonc Alpár: A vajdasági magyar értelmiségi szerepkörrel kapcsolatos dilemmák. In: Kisebbségi létjelenségek. Szerk.: Gábrityné dr. Molnár Irén — Mirnics Zsuzsa. Verzal, Szabadka, 2003. (MTT Könyvtár, 7.) 248. 230
