Stranica 229 [229]
harminc évvel ezelőttiekre, s ennek tükrében az immár történelemmé vált közelmúlt is
sok tekintetben más értelmet nyert.
Az Európa-szerte történt változások, amelyeket az Unió mai vezetői lazán csak , fejlő¬
désnek" szoktak nevezni, számunkra a korábbi kulturális tér beszűkülését jelentette,
ugyanis a különböző nyelvi kultúrával és tradíciókkal rendelkező közösségek a többsé¬
gi államnyelvre kényszerültek áttérni. A , kényszer" ma már más formában jelenik
meg, mint régebben. Azt, amit a politikusok, katonák régebben szuronnyal, börtönnel
kényszerítettek ki, ma a pénzvilág és a média végzi el. Talán megbocsátható, ha ezt a
kényszert mi, határon túli magyar kisebbségek, képtelenek vagyunk , történelmi hala¬
dásként" értékelni.
Ezzel szemben a 2010-ben meghozott, a magyar állampolgárság könnyített megszerzé¬
sét lehetővé tevő törvény kétségkívül olyan aktus volt a magyar kormány részéről,
amely politikailag átrendezte a határon túli magyar közösségek életét. Ezzel a döntés¬
sel a magyar állam olyan jogviszonyba lépett a határon túl élő magyar emberekkel,
amely jelentősen hozzájárult nemzeti identitásuk megerősítéséhez. A magyar állam¬
polgárság megadása egyéni szinten jelentős előrelépés, maguknak a kisebbségi közös¬
ségeknek a helyzetén azonban lényegében véve nem változtatott semmit. Mivel ez az új
jogviszony az állampolgárságot nem köti autonómiához, mint ahogyan azt mi annak
idején elképzeltük, az önrendelkezés kivívásának útján egy jottányit sem jutottunk előre.
Válaszra várva
Talán ismeretes, hogy a kettős állampolgárságra vonatkozó igény először itt nálunk,
Vajdaságban fogalmazódott meg az egykori Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai
Országos Tanácsa részéről. Mi, vajdasági magyarok voltunk tehát az első javaslatte¬
vők, azzal a megszorítással, hogy a magyar állampolgárság megszerzését a magyar
autonómia megvalósításához (támogatásához) kötöttük. Nem kétséges, hogy ez esetben
sokan máig is várnának a magyar állampolgárság megszerzésére, de aligha kétséges,
hogy jelentős hátszelet kapott volna a magyar önrendelkezésre irányuló törekvés is.
Nem ez történt. Egyetértek Salat Levente véleményével, mely szerint azt gondolni,
hogy a magyar állampolgársággal rendelkező erdélyi, vajdasági magyarok nagyobb
eséllyel szerezhetnek érvényt közösségük jövőjével kapcsolatos elképzeléseiknek a
román, szerb állammal szemben. Ez minden alapot nélkülöző feltételezés lenne." Az
állampolgárság kiterjesztésének a politikai üzenete (és következménye) nem a határon
túli magyarok szülőföldjének megőrzésére irányuló törekvés, nem is a kisebbségi kol¬
lektív jogok megszerzése, nem a nemzeti önrendelkezés, hanem épp ellenkezőleg, a
szülőföld feladását, a kisebbségi magyar nemzetrészek felbomlását gyorsítja meg. El¬
ismerem, hogy fájdalmas dolog ezt tudomásul vennünk, hogy az állampolgárság meg¬
adása is — bizonyos értelemben — a , nemzet határok feletti egyesítését" jelenti. Lehet¬
séges, hogy a , nemzeti integráció" ezen a szinten sem jön létre, ha vakon ragaszko¬
dunk a térségben élő magyar nemzeti közösségek új struktúrájának kiépítéséhez, az
őshonos területek autonómia formájában való megőrzéséhez. Jelen formájában viszont
229