Stranica 222 [222]
OCR
a szerző, amikor az RMDSZ megpróbált beilleszkedni a román politikai életbe. Világossá vált, hogy az erdélyi magyarság közösségi megmaradási törekvéseinek a romániai politikai szintéren nem lehet érvényt szerezni. Az erdélyi magyarság megmaradásának garanciáit a kollektív jogokra alapozta volna, a román politikusok viszont mereven elutasítottak minden követelést, ami túllépett az egyéni jogok szintjén. Ez történt más utódállamokban is, ahol magyarok élnek. Noha az álláspontok összebékíthetetlenek voltak (és maradtak), Salat Levente szerint az elmúlt 26 év alatt az RMDSZ-nek fölöttébb látványos eredményeket sikerült elérnie. Ezzel kapcsolatban arra hivatkozik, hogy 931 jogszabály foglalkozik valamilyen formában kisebbségvédelmi előírásokkal. Aligha jutna eszébe bárkinek is kétségbe vonni ezeket az eredményeket, a mozgástér megnövekedését, ez azonban nem cáfolja azt, hogy az erdélyi magyarság az önrendelkezést illetőn térdre kényszerült. Salat Levente maga is azt vallja, hogy a , látványos eredmények ellenére (...) az erdélyi magyar közgondolkodás uralkodó trendjei szerint az erdélyi magyar kisebbségpolitika kudarcos és célt tévesztett. "" Az említett hiányérzet elsősorban az autonómia teljesületlen ígéretéhez kötődik, de más is beárnyékolja a közhangulatot. A magyar kisebbségpolitika sem Romániában, sem másutt nem akarta tudomásul venni, hogy az újonnan létrejövő többpártrendszer voltaképpen csak cirkusz. A többségi pártok épp olyan konok következetességgel képviselik a román állami s nemzeti érdekeket, ahogyan az korábban a nemzeti kommunizmus legsötétebb éveiben történt. Magyarán, fel kellett volna ismerni, hogy a román nemzet- és államépítési stratégia szemben áll a magyar törekvésekkel. Természetesen nem csak a románokról van itt szó. A közösségként való megmaradás garanciajaként elképzelt közjogi autonómia megvalósítását mint az önrendelkezés és önkormányzatiság minimumát a szomszédos országok sehol sem teszik lehetővé. (Szerbiában sem, noha a kulturális autonómia valamilyen formájával rendelkezünk.) Ebben az értelemben tehát a korábbiakhoz képest nem történt előrelépés. A magyar kisebbségek mindenütt térdre kényszerültek. Pontosabban, Trianon óta térdere vannak kényszerítve. Ezt az égbekiáltó igazságtalanságot eddig , sorscsapásként", elnyomásként, a közösségen tett erőszakként élték meg, most viszont az a látszat, mintha ez a kiszolgáltatottság csupán saját tehetetlenségünk következménye lenne. Annak érdekében, hogy a kisebbségi magyar pártok valahogyan mentsék a mundér becsületét, saját közösségüket próbálják alkura (belátásra, önfeladásra) rábírni. A kisebbségi magyar közösségek számára azonban a történet nem politikai alkukról szól, hanem a nemzeti közösség alapjainak meglazulásáról, a hit és a közösségi érzés megingásáról, történelmi tudat és az identitás feladásáról. Kis magyar világok Beszélhetünk persze politikai céltévesztésről, kihagyott történelmi lehetőségekről, önfeladásról, érdektelenségről, a kérdés ugyanaz marad: azok az álmok, amelyeket a ha222
