Page 222 [222]
a szerző, amikor az RMDSZ megpróbált beilleszkedni a román politikai életbe. Vilá¬
gossá vált, hogy az erdélyi magyarság közösségi megmaradási törekvéseinek a romá¬
niai politikai szintéren nem lehet érvényt szerezni. Az erdélyi magyarság megmaradá¬
sának garanciáit a kollektív jogokra alapozta volna, a román politikusok viszont mere¬
ven elutasítottak minden követelést, ami túllépett az egyéni jogok szintjén.
Ez történt más utódállamokban is, ahol magyarok élnek. Noha az álláspontok összebé¬
kíthetetlenek voltak (és maradtak), Salat Levente szerint az elmúlt 26 év alatt az
RMDSZ-nek fölöttébb látványos eredményeket sikerült elérnie. Ezzel kapcsolatban
arra hivatkozik, hogy 931 jogszabály foglalkozik valamilyen formában kisebbségvé¬
delmi előírásokkal. Aligha jutna eszébe bárkinek is kétségbe vonni ezeket az eredmé¬
nyeket, a mozgástér megnövekedését, ez azonban nem cáfolja azt, hogy az erdélyi ma¬
gyarság az önrendelkezést illetőn térdre kényszerült.
Salat Levente maga is azt vallja, hogy a , látványos eredmények ellenére (...) az erdélyi
magyar közgondolkodás uralkodó trendjei szerint az erdélyi magyar kisebbségpolitika
kudarcos és célt tévesztett. "" Az említett hiányérzet elsősorban az autonómia teljesület¬
len ígéretéhez kötődik, de más is beárnyékolja a közhangulatot. A magyar kisebbség¬
politika sem Romániában, sem másutt nem akarta tudomásul venni, hogy az újonnan
létrejövő többpártrendszer voltaképpen csak cirkusz. A többségi pártok épp olyan ko¬
nok következetességgel képviselik a román állami s nemzeti érdekeket, ahogyan az
korábban a nemzeti kommunizmus legsötétebb éveiben történt. Magyarán, fel kellett
volna ismerni, hogy a román nemzet- és államépítési stratégia szemben áll a magyar
törekvésekkel. Természetesen nem csak a románokról van itt szó. A közösségként való
megmaradás garanciajaként elképzelt közjogi autonómia megvalósítását mint az ön¬
rendelkezés és önkormányzatiság minimumát a szomszédos országok sehol sem teszik
lehetővé. (Szerbiában sem, noha a kulturális autonómia valamilyen formájával rendel¬
kezünk.)
Ebben az értelemben tehát a korábbiakhoz képest nem történt előrelépés. A magyar
kisebbségek mindenütt térdre kényszerültek. Pontosabban, Trianon óta térdere vannak
kényszerítve. Ezt az égbekiáltó igazságtalanságot eddig , sorscsapásként", elnyomás¬
ként, a közösségen tett erőszakként élték meg, most viszont az a látszat, mintha ez a
kiszolgáltatottság csupán saját tehetetlenségünk következménye lenne. Annak érdeké¬
ben, hogy a kisebbségi magyar pártok valahogyan mentsék a mundér becsületét, saját
közösségüket próbálják alkura (belátásra, önfeladásra) rábírni. A kisebbségi magyar
közösségek számára azonban a történet nem politikai alkukról szól, hanem a nemzeti
közösség alapjainak meglazulásáról, a hit és a közösségi érzés megingásáról, törté¬
nelmi tudat és az identitás feladásáról.
Kis magyar világok
Beszélhetünk persze politikai céltévesztésről, kihagyott történelmi lehetőségekről, ön¬
feladásról, érdektelenségről, a kérdés ugyanaz marad: azok az álmok, amelyeket a ha¬
222