Stranica 220 [220]
magyar értelmiségi réteg létrejöttének. Ezen túlmenően elsőrendű politikai feladatuk¬
nak tartották egy olyan értelmiségi réteg kinevelését, amely fittyet hányt a kisebbségbe
került magyarság gondjaira és vergődésére. Ez az értelmiségi réteg nemcsak, hogy
soha nem volt egy érzelmi, közérzületi hullámhosszon saját nemzeti közösségével,
hanem ellenkezőleg, kulcsszerepet vállalt a kisebbségeket alárendelt helyzetben tartó
Onmindsitési-6nmeghatarozasi identitaskeretek kialakításában. Ennek folyományaként
a kisebbségi magyar közösségek tele vannak tehetséges, ámde a tudás értékét lerontó,
megingott, széthullóban lévő identitású emberekkel. Abból az erősen foghíjas, vékony,
identitásában bizonytalan, a közösségért felelősséget nem vállaló értelmiségből, ame¬
lyet a magyar közösség vérrel és verítékkel kiizzadt, nehezen állt össze egy autentikus
élcsapat, amely a kisebbségi magyar közösségek vezetésére alkalmassá vált volna. Ha
lehet, a helyzet ezen a téren ma még rosszabb.
A hatalom szolgálatában
A II. világháború után színre lépő vajdasági magyar értelmiség nagy része első generá¬
ciós értelmiségi volt, akik a rendszer kádereként nevelkedtek, és politikai—ideológiai
elvárásokat közvetítettek a magyar közösségek felé. Nemhogy nem álltak ellen a hata¬
lom akaratának, hiszen a szolgalelkűség feltétele volt társadalmi érvényesülésükének,
de sokszor eléje mentek a hatalom ki nem mondott elvárásainak. A hűségért és a hata¬
lom szolgálatáért természetesen nem maradt el a jutalom, lehetőséget kaptak nemcsak
a szakmai felemelkedésre, hanem mindenféle becsvágyuk kiélésére. Ezen a téren az
1990-es politikai fordulattal annyi változás történt, hogy az időközben felnevelkedett
fiatal értelmiségi rétegre a történelmileg bukott rendszernek már nem volt szüksége, de
az új idők politikája sem tartott rájuk igényt. Az , új demokrácia" a fiatal magyar ér¬
telmiségiek számára végképp nem kínált érvényesülési lehetőséget, így azok hamar
lapátra kerültek. Ez az átstrukturálódás nagyjából egybe esett a vajdasági magyar kul¬
túra korábban hangadó értelmiségi rétegének a kiöregedésével. A korábban , pozício¬
nált értelmiségiek" kiöregedtek, érvényesülési lehetőség híján viszont megindult a fia¬
tal értelmiségiek elvándorlása a vajdasági magyar politikai és kulturális szintérről. A
helyzetet súlyosbította, hogy szűkös lehetőségeire (, forráshiányra") hivatkozva a vaj¬
dasági magyar kisebbségi , politikai elit" is feladta azt az elképzelést, hogy a széthulló
magyar közösség megmaradásához, regenerálódásához, az identitás újjáépítéséhez
feltétlenül szüksége lenne jól képzett, nemzetének elkötelezett fiatal értelmiségiekre.
Az áldatlan helyzet hosszas és bonyolult fejtegetése helyett leszögezhetjük, hogy ma
ugyanott tartunk, ahol 25 évvel ezelőtt. Erősen megfogyatkozva, felhígulva, vértelenné
válva, önmagában elbizonytalanodva a magyar kisebbségi értelmiségnek jószerével
ahhoz sincs már ereje (bátorsága), hogy a rendszerváltás elején megfogalmazott célki¬
tűzések mellett kiálljon. Sőt, a vázolt előzmények után ebben a strukturálatlan önmeg¬
határozási—önminősítési helyzetben a kisebbségi magyar közösségek rosszabb állapot¬
ban vannak, mint negyed (fél, vagy háromnegyed) évszázaddal ezelőtt.
220