Stranica 214 [214]
határ menti térségekben a szomszédos országokban felértékelődtek az ingatlanok a
magyarországiakhoz lépest, és Magyarországról járnak át dolgozni Kassára, Nagyvá¬
radra, Aradra, Temesvárra, Szatmárra a lepusztult magyar vidékekről az ott élő magya¬
rok. Bekövetkezett tehát az, amit előre lehetett látni, de a magyar kormányok nem ki¬
vánván vele foglalkozni, az egykori határokkal elválasztott régiók és régióközpontok,
illetve megyeközpontok és annak környéke egységesül, egymásra talál ugyan, de nem
jön létre az a szinergia, ami csökkentené az egyenlőtlenségeket, a régi zárványok felol¬
dását, újak létrejöttét. Így aztán ahelyett, hogy a határok két-két oldalán közös régiófej¬
lesztési programokkal, az EU-s források okos felhasználásával revitalizátuk volna eze¬
ket a térségeket, a képzettséggel rendelkező fiatalok jelentős tömegei elvándorolnak
Nyugat-Európába, Amerikába. Ez bizonyos térségekben valódi exodus, visszafordítha¬
tatlan folyamat, mint pl. a Vajdaságban. Tehát hiába nyomott át a magyar kormány 50
milliárd forintot a VMSZ-en keresztül, a kettős állampolgárság — Korhecz Tamás sza¬
vával — a , kegyes nemzethalalt’ gyorsította fel. Ezt 50 milliárd forint nem fékezi. Per¬
sze van remény, de nem számunkra! — ahogy az ott élő fiatal generáció fogalmaz.
Ellenben ezek a furcsa pénzosztogatások és a NER soha nem látott megosztottságot
eredményezett az ún. anyaországiak és az ugyancsak ún. , htm"7-ek között. Lehet tehát,
hogy a kettős állampolgárság üveggyöngyéért Orbán Viktorra fognak szavazni sokan a
Székelyföldön, de ezzel az ő sorsuk nem oldódik meg, viszont a magyarországiak soha
nem látott indulattal gondolnak rájuk.
Mert hiába propagálja Szili Katalin az autonómiát a Székelyföldön, az autonómia nem
cél, hanem eszköz, amit a román kormánnyal való tárgyalások során lehetne tágítani,
de Budapestről , megadni" nem lehet. Már csak azért is Caragiale tollára való történet
ez az autonómia-kampány Romániában, mert miközben ott autonómiáért küzdünk,
Magyarországon a minden téren folyó centralizációs politika mindenféle (intézményi,
önkormányzati) autonómiát megszüntetett az Orbán-kormány jóvoltából.
Illúziónak bizonyultak tehát azok az elképzelések, melyek az Európai Unióhoz csatlakozó
országok esetében a lehetséges kapcsolódási pontokat, tereket a magyarországi határon
átnyúló regionális fejlesztési programként képzelték el. Holott a , tér szerepe a gazdaság
szerveződésében, a Föld erőforrásainak felhasználásában és a társadalom működésében
is átalakul. A különböző területegységek (ország, adminisztratív régió, csomóponti régió,
makrorégió, kontinentális integrációs és kooperációs övezetek, határrégiók, városok stb.)
szerepe és súlya a globalizálódó, ugyanakkor egyfajta uj regionalizmus tüneteit is felmu¬
tató, multipolarizálódó világban számottevően átalakul. A hagyományos nemzeti politikák
és szabályozás által determinált terekkel szemben a csomóponti és hálózati terek felérté¬
kelődnek, a globalissa alakuló gazdaságban főként a mobillá váló termelési tényezők és a
tudásalapú innováció versenyezteti a régiókat, miközben a társadalmi és környezeti fenn¬
tarthatóság is új értelemben minősíti fel vagy le a különböző földrajzi tereket. Erre az
átrendeződésre szükségszerűen a közszféra, annak helyi, regionális, nemzeti és szupra¬
nacionális szereplői is reagálnak. A térrel kapcsolatos politikai irányítás és befolyásolás,
a tér tudatos tervezése és menedzselése új formákat ölt világszerte."
214