Stranica 209 [209]
Élet a széleken
Törzsök Erika
Néhány hete könyvbemutatón voltam: Tompa Andrea Omerta," Losoncz Márk Ki vagy
te vajdasági magyar?” és Vida Gábor Egy dadogás története? című művei kerültek
bemutatásra. A kötetek kapcsán folytatott beszélgetések tanulsága számomra az volt,
hogy Magyarországon a valóságérzékelésünk katasztrofális, hogy megállt az idő, hogy
a Rákosi-korszakban, a Kádár-rezsim idején nem zárkóztunk be oly mélyen nemzeti
sérelmeink, gyűlölködésünk, önsajnálatunk csapdáiba, az apátiába, a megadásba, a
szellemi tunyaságba, mint a 2010-es évek óta. Napról napra feladva reményeinket s a
még létező gondolkodás szabadságát.
A legszebb, hogy erre az egyre mélyülő szellemi válságra is kívülről kell felhívni a
figyelmünket — említett szerzőink mindhárman határon túli magyarok. Mi, határon
belüli magyarok szűkülő / szűkölő köreinken belül nap mint nap egy folyamatos vá¬
lasztási kampány dühében és apátiájában élve, nem látunk ki arra világra, mely körül¬
vesz bennünket, s hihetetlen tempóban változik... Bezárkóztunk szuverén nemzettuda¬
tunkkal, illúzióinkkal, vágyainkkal, dezinformáltságunkkal, köldöknézésünkkel, s nem
vesszük észre, hogy egyre mélyülő szellemi válság közepén vagyunk.
Csak az apátiánk és az önsajnálatunk versenyez az önzés és elaljasodás lejtőjén halad¬
va. Nem véletlen, hogy a , határainkon átnyúló nemzetegyesítés" mára egy fizikai pen¬
gekeritésben testesül meg. Az ország miniszterelnöke pedig kijelenti: , Nem akarunk
bevándorló ország lenni." S igen, ez a kerítés mögé utalása az országnak a maga ne¬
mében sikeres. Amennyiben sikernek nevezhető az, hogy aki nem óhajt bezárkózásban
élni, az elmegy. Kivándorló ország lettünk, s ma már a ,,htm”-ek sem Magyarországra
jönnek, hanem ők is inkább , migránsok" lesznek a hanyatló Nyugaton.
Pedig nem így indult.
2004-ben, 14 évvel a rendszerváltás után, 13 évvel ezelőtt, írtam egy tanulmányt Ki¬
szabadulva a félelem fogságából címmel." Abban az illúzióban éltem, hogy meg lehet
haladni a 20. század tragédiáit a kelet-közép-európai térség országaiban, hiszen szinte
nincs olyan ország a térségben — lásd Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország —,
melyet ne daraboltak, vagy osztottak volna fel a század során... És most itt a nagy le¬
hetőség! A térség európai uniós integrációja valamennyi országnak és népnek egyfor¬
mán érdeke, lehetősége. Megszabadulhatunk félelmeinktől, a területi követelésektől,
nacionalizmusainktól, s hogy nagyhatalmi érdekek játékszerei legyünk.
Magyarországon 1990 után, ha követtek is el hibákat a magyar kormányok, úgy vél¬
tem, azokat ki lehet javítani. Sőt közös gondolkodással a kisebbségpolitikaban is ki
209