Stranica 198 [198]
OCR
A Kertész-életműben természetesen nem kizárólagosan megjelentetett , Vészkorszak" aligha volt a hagyományos módon elbeszélhető. Ember Mária kevesebbet emlegetett Hajtiikanyarja** dokumentum és fikció vegyítésével vitte színre a deportálás, a munkatábor, a túlélési stratégia világát, melynek egyik szenvedője, a gyermek nézőpontja is érvényesül. Kertész radikalizálta ezt a nézőpontot, az emlékezés és a felejtésképtelenség , szenvedéstörténetét" a tárgyszerűségre törekvő elbeszélő olykor ironizáló nézőpontján keresztül láttatta. Mindenesetre tematika és regénytechnika összefüggései olyan térbe kerültek, amely a regényt nyitottá tette távolabbi tematika és regénytechnika összefüggései irányában. Ilyenmódon ama , másik világ", melynek képviseletét úgy vállalta, hogy létezéséről nem volt tudomása, többek között azokkal a regényekkel és vállalkozásokkal akart rokonulni (Kafkával és a lírikus Celannal, akiket maga jelölt meg, s akikhez a kutatás más neveket és életműveket szokott társítani, akár Canettiről is szó lehet), akik az idegenné lett világban valamilyen módon kisebbségiként, a hivatalostól elkülönülve , idegenként" nem nyugosznak bele a történet(ek) elbeszélhetetlenségébe, noha saját történetük elbeszélhetőségében is kételkednek. Ennek a ki- és elbeszélhetetlennek, amely — tetszik-nem tetszik — világtörténelemmé lett, regénynyelvét kísérletezték ki, a Camus tolmácsolta szisziphoszi mítoszt a regényíróra/írásra alkalmazva. A regény — mint tudható — nyelvek rendszere, persze, sosem azonosképpen az, egy mű szűkebb-tágabb kontextusa sosem hagyható figyelmen kívül. A valahová nem tartozás akartsága és az irodalom önmozgása nem mindig találkozik, de nem egyszer érintkezik. A kritikus feladatai közé tartozik többek között ezeknek az érintkezési pontoknak föllelése, értelmezése. Az írók nincsenek mindig segítségünkre. A művekben azonban bízhatunk, azok sosem hagynak cserben. Ehhez azonban nem árt felülvizsgálni megrögzött ítéleteinket, s a nemzeti irodalomra vonatkozó kutatásaink mellett számba venni a transznacionalitás felől érkező ajánlatokat. 2018. 11. 04. 1. A tanulmány első megjelenése: Irodalmi Szemle, 60(2017):11. sz. 24-47. 2. Krleza, Miroslav: Zászlók, I kötet. Ford.: Csuka Zoltán. Európa, Budapest, 1965. 447.; Krleza, Miroslav: Zastave, II. Priredio za 8tampu Andelko Molinar. Zora, Zagreb, 1974. 93-94. 3. Arcübasev botrányt okozó nihilista-erotikus regénye (1907) nem egy klasszikus modern szerző olvasmánya volt, népszerűsége azonban nem bizonyult tartósnak. 4. A belső monológban összekeverednek Krleza esszéiben, naplóiban feltűnő, pozitívan vagy negatívan értékelt szerzők. A felületes, szórakoztató budapesti íróként megítélt Molnár Ferenc és az értékelt Hofmannsthal, az értékvákuumot az operett és a bécsi műdal képviseli, a filozófiai tájékozódást Nietzsche. 5. Krleza szavával élek: U nemirina danaSnje njemacke lirike. Krleza, Miroslav: Eseji. Knjiga prva, Zora, Zagreb, 1961. 123-150. 198
