Oldal 182 [182]
tanúsítja a táguló, a populáris művészet(szemlélet)ről (még ha elutasítva) tudomást
szerző tiltakozását, belevonva az olyan ideiglenes jelentőségű botránykönyvet, mint
amilyen Arcübasev Szanyinja.* Olyan ellen-tablót! vázol föl a közeli múltba visszate¬
kintő Kamill, amely akképpen is szembemegy az egyébként szintén e regényben meg¬
jelenített nacionalizmusokkal, azon belül a nemzeti legendárium szerves részét alkotó,
, Önelvű" nemzetiirodalom/térténelem-felfogasokkal, hogy a maga irodalom- és művé¬
szetelképzelésében nincs tekintettel sem az ország-, sem a nyelvhatárokra; ezáltal
olyan (még ha pillanatnyi ötlettől vezérelt) irodalmi sort vázol föl, amelynek értelme¬
zése közben egy rendszeresen olvasó, közéleti pályára készülő ifjú személyes sorsába
belejátszó ,,irodalmi’’-szerelmi viszony formálódik meg. Eközben az ifjú többszörösen
is (akarva-akaratlanul) cáfolja a kisnemzeti elkülönülések és ennek részévé lett művé¬
szeti kizárólagosságok erőteljesen hirdetett, monologikus jellegű ,,igazsag”-at. S amit
helyébe ajánl, egyfelől az az irodalom- és művészetköziség, amely a századforduló
összművészeti törekvéseiben (a belle épogue-tól a Jugendstilig, illetőleg a szecesszió¬
ig, sokak által késő-szimbolistának minősített líráig, valamint az új nyugtalanságot
szeizmográfként jelző avantgárdig) Európa-szerte a 20. század első két évtizedében
létrejött. Tegyük ehhez hozzá másfelől, hogy a horvát regény, amelybe — olykor orna¬
mentikaként, olykor a nemzetközi, közép-európai közhely-zsargon példájaként — ma¬
gyar, német, latin, francia mondatok, versek, műcímek, fordulatok szövődnek bele, tér¬
és időviszonyaival utal arra a , kreatív miliőre"," amelynek jellegzetességét a centripe¬
tális és centrifugális erők egyszerre erősítették és verték szét. A regény főszereplője az
öntudatra ébredő, a függetlenedő horvát tudat reprezentánsa, a mottóban említett, meg¬
idézett szerelme, Borongay Anna, magyar költőnő, Ady kor- és sorstársa, akiben töb¬
ben (nem teljesen alap nélkül) Lesznai Anna alakjára ismertek, némileg Kaffka Margit¬
tól is kölcsönözve néhány vonást, mindenesetre a magyar szellemi élet oly fiktív kép¬
viselőjére, aki a Huszadik Század és a Nyugat közé pozícionálható. A horvát-magyar
szerelmi történet azt a Hassliebét képezi le, amely a Héja-nász az avarontól éppen úgy
kölcsönöz, mint a horvát kései szimbolizmusból: a művelődési—társadalmi kontextus
pedig a hivatalosságban szövetkezésre kényszerült, a hétköznapok eseménytörténeté¬
ben egymásra utalt horvát-magyar , nemesség" politikai, gazdasági érdekközössége
versus nemzeti érdekküzdelme; a művészetekben az epigonizmusba fúló , népnemze¬
ti”, , nemzeti" művészet körül támadó vitákból származó, Monarchia-szerte honos, a
zsákutcába futó, idejétmúlt romantikus-romantizáló magatartás (mind a politikai, mind
az irodalmi síkon). Mindezzel szemben megújulást csupán az európaizálódást a nemze¬
ti törekvésekre lefordítani képes, távlatos ellen-kultúra hozhat, melyben szintén kita¬
pintható a romantika hatástörténete.
Noha Miroslav Krleza regénye számot vet a horvát epika korszerűsítési igyekezetével,
amely a két világháború között az erősen megosztott horvát irodalmi-kritikai gondol¬
kodásban polémiákat kezdeményezett (a magyar olvasó számára ezt igen röviden vil¬
lantotta föl Fejtő Ferenc Érzelmes utazásának néhány jelenete;" persze a címválasztás
olyan állásfoglalás, amely az ország- és nyelvhatáron túlra helyezi a műfaj és a ,,tar¬
talmi szint" értelmezését, nevezetesen a magyar irodalomban régóta ismert Sterne-t
182