Stranica 181 [181]
A transznacionális irodalomszemlélet
dilemmái
Kertész Imre egy önértelmezésének nyomában!
Fried István
, Még a Hungaricumban el kellett olvasniuk
és le kellett írniuk a Don Quijote néhány
fejezetét, hogy az iskolai feladatukban
megmagyarázzák, tulajdonképpen mi is
az irodalom. Kamill kimondhatatlanul unalmasnak
érezte ezt a híres könyvet, és
semmiképpen sem volt képes ennek az irodalomnak,
sem a könyv nagy hírének titkát
megfejteni, s amikor az előszónál,
amely meggyőződése szerint sokkal érdekesebb
volt, mint a lovagról és a szélmalmokról
szóló mese, megállt, azt mondták
neki, hogy nincs érzéke az irodalom
iránt. De mi is az irodalom? Homérosz,
Hamlet, Hamlet és Richárd, ez igen, Rebeka
West, Elida Wangel, Alvina úrasszony,
Medeia, Borongay Anna meg a Walzer-Traum,
meg Wien, Wien, auch du allein, aztán
Lukiánosz, Schopenhauer, Baudelaire,
a Szentírás, Maeterlinck, Molnár, Hofmannsthal, s
mindazok a könyvek Fausttól kezdve Zarathustráig,
(...) meg az oroszok, Szanyin,
az igen, esetleg Csehov. Gorkij..."
Amire Miroslav Krleza Zászlók (Zastave) c. regényének ifjú hőse visszaemlékezik, és
amit belső monológ formájában megfogalmaz, egyszerre tartalmazza az iskolai oktatás
sugallta, egyoldalúságtól sem mentes (világ)irodalmi kánon elleni berzenkedést, vala¬
mint a klasszikus modernnek nevezett korszak olvasójának ellen-kánonját, hiszen a
megkerülhetetlen , klasszikusok" mellett az Ibsentől és Csehovtól (részben nyilván az
Éjjeli menedékhely Gorkijától) eredeztethető irodalmi (illetőleg filozófiai) modernség
181