Stranica 177 [177]
sadalmi alapját és keretét, hanem az önmagában vett egyén , szabad akaratának" kive¬
tülését jelöli. Mindennek nyilvánvalóan az a célja és értelme, hogy személyes életvilá¬
gunkat leválasszuk társadalmi hátteréről. Ha valakinek nem tetszik a társadalmi hely¬
zete, besorolása, lépjen ki belőle, változtasson identitást, tagadja meg korábbi önmagát.
Ezzel a , szabadságnak" nevezett otromba hazugsággal próbálják a szerencsétlen pári¬
ákkal elhitetni, hogy lám, mindenki , szabad ember", saját belátása szerint él, legjobb
tudása szerint dönthet így is, úgy is, férfiből nő lehet, nőből férfi, megváltoztathatja
családi állapotát, hivatását, munkahelyét, hazáját, nemzetiségét, , megszerkesztheti"
saját élettörténetét, s annak központját, saját énjét.
Paradox módon épp a jog túldimenzionálásával sikerül az embereket megfosztani kö¬
zegüktől, egészen pontosan saját életük szervezésének a lehetőségétől. Azzal párhu¬
zamban, ahogyan a társadalmi szinten létrejön a gyökértelen, társadalmi tudatától meg¬
fosztott tömegember, a pszichológia nagy lármával ünnepli azt a fiktív lényt (az ,,6n¬
megvalósító" embert), akinek a társadalmi valósághoz immár semmi köze.
A nemzetek átverése
A rendszerváltás után az új távlatokat ígérő politikai elit a becses jelszavak ellenére a
nemes társadalmi célokat önhatalmúlag alárendelte , magasabb rendű" céloknak, érté¬
keknek, amelyek a köztudatban , gazdasági érdekként" fogalmazódtak meg. A gazda¬
sági érdek lett az a megfoghatatlan, kimutathatatlan, megfellebbezhetetlen érték, ami
mindent felülírt. Ettől az irányváltástól az élet elüzletisedett, és a piacon visszanyert
szabadság a többség számára már nem a biztonságosabb élet és a jólét növekedésével
járt, hanem ellenkezőleg, egy újfajta kiszolgáltatottsággal, ami verbálisan látszólag
tágította a mindennapi élet szabadságköreit, valójában azonban sok tekintetben szűkí¬
tette az egyén társadalmi mozgásterét, csökkentette tényleges választási lehetőségeit.
Különös módon ebben a kritikus időben a nemzeti értelmiség úgyszólván köddé vált —
ha volt egyáltalán. A visszanyert nemzeti függetlenség értéke és értelmezése körül nem
csak maximális tanácstalanság uralkodott, hanem a konc felett gyilkos marakodás kez¬
dődött. Ebben a helyzetben a politikusokat — azon túl, hogy megszedték magukat —
egyetlen cél vezérelte: nem az, hogy minél maradéktalanabbul megfeleljenek a nemzet
igényeinek, amelyre folyton hivatkoztak, hanem azoknak a külső elvárásoknak (EU,
NATO, IMF, WTO) igyekeztek eleget tenni, amelyek éhes farkasként vetettek szemet
a posztkommunista államokra."
A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a nemzeti függetlenségüket visszanyert nemzet¬
államok versenyeztek egymással, hogy a nemzeti vagyonuk mekkora hányadát tudják
mielőbb külföldi , befektetőknek" átjátszani. Másokkal (többek között Lányi András¬
sal) együtt jómagam is azt gondolom, hogy a rendszerváltással hatalomhoz jutó régi—vj
garnitúra az országot ért külső agresszióval szemben gyengének és tehetetlennek bizo¬
nyult. Kudarcba fulladt minden igyekezetünk (ha volt egyáltalán), amely arra irányult,
hogy megakadályozza azt a katasztrófát, amellyel a rendszerváltás járt.
177