Stranica 173 [173]
OCR
szubjektív viselkedésével magyarázni olyan meggondolásból, hogy a különböző csoporthoz, közösségekhez való tartozás nyilvánvaló előnyeit és hátrányait perfid módon eltussoljuk az érintettek és a nyilvánosság előtt. Példának okáért vérlázító csúsztatás , politikai megbízhatatlanságra" hivatkozva a határon túli magyar kisebbségeket — immár közel egy évszázada — jogfosztott állapotban tartani. 99 Közismert, hogy az emberek , poliidentitásúak", azaz egyszerre több társadalmi csoporthoz, közösséghez tartozhatnak. Hasonlóképpen maga a nemzeti közösség is a legkülönbözőbb kötődésű emberekből tevődik össze, akik sok mindenben hasonlítanak egymásra, sok mindenben pedig különböznek egymástól. A nemzeti közösség nem azt jelenti, hogy annak tagjai minden téren tökéletesen egyetértenek, megfelelnek egymásnak, hanem hogy megértik egymást, ami a tömegtársadalmak emberéről nem mondható el. Ez a legfőbb különbség a nemzetállamok és a multikulturális, globalista tömegtársadalmak között. A társadalmi identitás (a nemzeti tudat) kialakulásának feltétele, hogy az emberek — különféle közösségekben elfoglalt szerepük mellett — mindinkább szolidárissá váljanak egymással. Ez a szolidaritásvállalás egyúttal azt jelenti, hogy az adott életfeltételekhez, körülményekhez, társadalmi intézményekhez, szokásokhoz, nézetekhez, szereplehetőségekhez többé-kevésbé azonos módon viszonyulnak. Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy egy kollektíva tagjai együtt éreznek és gondolkodnak. Ebből adódóan egy kívülállónak egyszerűen nincs fogalma a nemzeti közösség sorsáról, megszenvedett hétköznapjairól. Kívülállóként csak a , kirakatot" látja: a hivatalosságot, az intézményesült viszonyokat, a hatalmi hozzáállást. Az, akit valamelyest meglegyint a nemzeti kultúra szelleme, olykor talán már a lélek (irodalmi, gazdasági) formáit is látja, de mindaddig idegen, s kívülálló marad, amíg nem képes beleélni magát a többiek sorsába és nem vállal velük azonosságot. Pusztán az, hogy az emberek egy csoportja közös államalakulatban él, nem vezet automatikusan lelki közösség kialakulásához. Erőszakkal, hatalmi szóval, félelemkeltéssel, kiszolgáltatottsággal nem lehet az emberek laza halmazát nemzetté (, egy lélekké") kovácsolni. A dolgok közös értelmének megteremtésére irányuló törekvések csak hosszabb együttlét, elkötelezettség és folyamatos egyeztetés útján lehetségesek, ami nem nélkülözheti az önkéntességet és a személyes részvállalást a közösség megteremtésében. Az állam önmagában véve — pszichológiai értelemben — csak az egyedek halmazát, illetve politikai , kényszerközösséget" jelent. A nemzetté válásban, az összekovácsolódásban viszont kulcsfontosságú szerepet játszik az emberek személyes elkötelezettsége, a másik igazságának a figyelembe vétele. Ez a társadalomlélektani folyamat az, amit pszichológiai értelemben együttgondolkodásnak, szociológiai értelemben társadalmi szolidaritásnak nevezünk. Együttgondolkodás, illetve társadalmi szolidaritás hiányában az egyének és csoportok az igazságtalan jövedelemelosztástól, a rájuk nehezedő terhektől, a jogfosztottságtól, figyelmen kívül hagyott lokális érdekeiktől vezérelve saját belátásuk szerint cselekszenek, ami megbontja a nemzeti egységet, illetve akadályozza annak létrejöttét. Ezzel ellentétben a , modern állam" azt az állapotot tartja 173
