Oldal 173 [173]
szubjektív viselkedésével magyarázni olyan meggondolásból, hogy a különböző cso¬
porthoz, közösségekhez való tartozás nyilvánvaló előnyeit és hátrányait perfid módon
eltussoljuk az érintettek és a nyilvánosság előtt. Példának okáért vérlázító csúsztatás
, politikai megbízhatatlanságra" hivatkozva a határon túli magyar kisebbségeket — im¬
már közel egy évszázada — jogfosztott állapotban tartani.
99
Közismert, hogy az emberek , poliidentitásúak", azaz egyszerre több társadalmi cso¬
porthoz, közösséghez tartozhatnak. Hasonlóképpen maga a nemzeti közösség is a leg¬
különbözőbb kötődésű emberekből tevődik össze, akik sok mindenben hasonlítanak
egymásra, sok mindenben pedig különböznek egymástól. A nemzeti közösség nem azt
jelenti, hogy annak tagjai minden téren tökéletesen egyetértenek, megfelelnek egymás¬
nak, hanem hogy megértik egymást, ami a tömegtársadalmak emberéről nem mondható
el. Ez a legfőbb különbség a nemzetállamok és a multikulturális, globalista tömegtár¬
sadalmak között.
A társadalmi identitás (a nemzeti tudat) kialakulásának feltétele, hogy az emberek —
különféle közösségekben elfoglalt szerepük mellett — mindinkább szolidárissá váljanak
egymással. Ez a szolidaritásvállalás egyúttal azt jelenti, hogy az adott életfeltételekhez,
körülményekhez, társadalmi intézményekhez, szokásokhoz, nézetekhez, szereplehető¬
ségekhez többé-kevésbé azonos módon viszonyulnak. Némi túlzással azt is mondhat¬
nánk, hogy egy kollektíva tagjai együtt éreznek és gondolkodnak. Ebből adódóan egy
kívülállónak egyszerűen nincs fogalma a nemzeti közösség sorsáról, megszenvedett
hétköznapjairól. Kívülállóként csak a , kirakatot" látja: a hivatalosságot, az intézmé¬
nyesült viszonyokat, a hatalmi hozzáállást. Az, akit valamelyest meglegyint a nemzeti
kultúra szelleme, olykor talán már a lélek (irodalmi, gazdasági) formáit is látja, de
mindaddig idegen, s kívülálló marad, amíg nem képes beleélni magát a többiek sorsába
és nem vállal velük azonosságot.
Pusztán az, hogy az emberek egy csoportja közös államalakulatban él, nem vezet au¬
tomatikusan lelki közösség kialakulásához. Erőszakkal, hatalmi szóval, félelemkeltés¬
sel, kiszolgáltatottsággal nem lehet az emberek laza halmazát nemzetté (, egy lélekké")
kovácsolni. A dolgok közös értelmének megteremtésére irányuló törekvések csak
hosszabb együttlét, elkötelezettség és folyamatos egyeztetés útján lehetségesek, ami
nem nélkülözheti az önkéntességet és a személyes részvállalást a közösség megterem¬
tésében. Az állam önmagában véve — pszichológiai értelemben — csak az egyedek hal¬
mazát, illetve politikai , kényszerközösséget" jelent. A nemzetté válásban, az összeko¬
vácsolódásban viszont kulcsfontosságú szerepet játszik az emberek személyes elköte¬
lezettsége, a másik igazságának a figyelembe vétele. Ez a társadalomlélektani folyamat
az, amit pszichológiai értelemben együttgondolkodásnak, szociológiai értelemben tár¬
sadalmi szolidaritásnak nevezünk. Együttgondolkodás, illetve társadalmi szolidaritás
hiányában az egyének és csoportok az igazságtalan jövedelemelosztástól, a rájuk nehe¬
zedő terhektől, a jogfosztottságtól, figyelmen kívül hagyott lokális érdekeiktől vezérel¬
ve saját belátásuk szerint cselekszenek, ami megbontja a nemzeti egységet, illetve aka¬
dályozza annak létrejöttét. Ezzel ellentétben a , modern állam" azt az állapotot tartja
173