Page 171 [171]
OCR
Nem csak kenyérrel él az ember Hódi Sándor A nemzet fogalma számos összetevőt, heterogén feltételt foglal magában, amelyeket — egyebek mellett — történelmi, politikai, szociológiai, filozófiai, pszichológiai aspektusból lehet vizsgálni. Hivatásomnál fogva a nemzet mibenlétét (létrejöttét, sajátosságait) én elsősorban pszichológiai szempontból próbálom megragadni. Az ember a legfőbb értékeket — Isten, nemzet, haza, család, szabadság, igazságosság, jóság — maga teremti saját maga számára. Ebből kifolyólag szívén viseli őket és sajátjaként ragaszkodik hozzájuk. Ez a ragaszkodás feltétele a közösségi kapcsolatoknak, amelyek csak addig léteznek, amíg vannak emberek, akik hisznek a közösségteremtő értékekben, és részt vesznek ezeknek a képzeteknek, fogalmaknak, érzéseknek a megteremtésében és átörökítésében. Ezek a fogalmak és a hozzájuk tapadó képzetek azért képviselnek nagy értéket az ember számára, mert közösségi alkotás eredményei, amelyek létrehozásában és fenntartásában a közösség tagjai egyaránt részt vesznek. Magától értetődő, hogy az, aki ebben a közös alkotásban nem vesz részt, annak ezek az értékek nem jelentenek semmit, mesebeszédnek tekinti őket. A nemzet mint közös alkotás értelemszerűen lelki közösséget hoz létre. A nemzethez társuló érzés- és tudatvilág ugyanis nemcsak elvont fogalmakat, szubjektív képzeteket, hiedelmek együttesét jelenti, hanem az emberi viszonyok szabályozó rendszerét is. A dolgok természeténél fogva az emberek kisebb-nagyobb csoportját jellemző közös gondolkodásmód, világfelfogás, értékrendszer, kultúra kialakulását hosszas és élénk vita kíséri. Ez a bonyolult társadalomlélektani folyamat — a nemzeti léttel és az önazonossággal kapcsolatos képzetek, gondolatok, érzések, elvárások ütköztetése, újrafogalmazása — voltaképpen mindaddig tart, amíg az együvé tartozásnak ez a formája egyáltalán szerepet játszik az emberek életében. A nemzetfogalom állandó újrafogalmazása, , rekonstrukciója" eredményeként az adott közösség tagjai idővel többékevésbé hasonló tartalmat és jelentőséget tulajdonítanak közösségüknek, amely ugyanakkor az adott embercsoport sajátos létállapotaként is értelmezhető. Ez az a hit és létállapot, amit társadalmi szinten egy nép összetartozás-tudataként, az egyedi emberek felől nézve pedig a személyiség nemzeti én-tudataként szokás körülhatárolni? A nemzeti közösséget alkotó hit és összetartozás-tudat, amit nemzeti identitasnak nevezünk, nem az egyénektől elkülönülő társadalomként, külső hatalomként, elvárásként fogalmazódik meg annak tagjaival szemben, hanem az egyének sajátosságként, az individuum abszolút egyediségeként jelenik meg. Ennek az egyediségnek a sajátossága attól függ, hogy az egyén lelkületének, viselkedésének, érzés- és gondolatvilágának 171
