Stranica 167 [167]
Nationalism — azaz: , Elképzelt közösségek" — azt fejti ki, hogy a modern nemzeteszme
lényegében a kapitalizmussal egyszerre alakult ki, de okai csak részben voltak gazda¬
sági (piaci) természetűek."
A meghatározó ok a köznyelv nyilvánosság szintjére emelése volt. Ehhez a nyomtatott
sajtóra volt szükség, az írni-olvasni tudás elterjedésére, amely — mondja Anderson —
megteremtette a , horizontális—szekuláris, keresztidejű közösségek" megszületésének a
lehetőségét. A nemzet — ilyen keresztidejű közösség. Vagyis tagjai, habár konkrétan
nem ismerik egymást, mégis, a kommunikatív elképzelhetőség nyomán, egymást eleve
egyazon közösség tagjainak tekintik. Ennek az alapja nem csupán az, amit a köznapi
beszélgetések szintjén is el szokunk mondani — vagyis a közös nyelv, a közös hagyo¬
mányok és szokások stb. —, hanem az, hogy ennek az együvé tartozásnak a nemzet
tagjai egyidejűleg, ismeretlenül is , egymás láttára" tanúbizonyságát tudják adni (a
nyilvános ünnepek, megemlékezések alkalmával), illetve, hogy van lehetőségük közö¬
sen töprengeni és vitatkozni erről az összetartozásról a nyilvánosság által megteremtett
virtuális közös gondolkodásban. Ez utóbbi ma banálisnak tűnik, de nem minden társa¬
dalomban és minden korban volt adott az, ami a polgári társadalomban természetessé
vált.
Az, hogy az olvasni tudó polgárok a reggeli kávé vagy tea mellett, mikor belenéztek az
aznapi sajtóba, kaptak egy kis szintézist arról, hogy milyen aznapi eseményekkel és
gondokkal néz szembe közösségük, nem csupán a közös feladatok egy (nyitott) kataló¬
gusát jelentette. A nyilvánosság egyúttal közös elkötelezettséget is teremtett, hiszen
nem csupán tájékoztatta a polgárokat, hogy melyek az éppen megoldandó , közös gon¬
dok", hanem biztosította is őket arról, hogy amiről éppen gondolkodnak, és amit éppen
fontosnak tartanak, az ugyanabban az időpontban mások számára is fontos és elkötele¬
ző feladat, tehát egymásrautaltságot is maga után von. Nos, a gondolkodásnak ezt a
láthatatlan szinkronitását, egyidejűségét nevezte Anderson , keresztidejű közösségnek".
Ez egyszerre jelentett kötöttséget és szabadságot. A nemzeti létmód, amint Zombory
Máté írja találóan Az emlékezés térképei című, 2011-ben megjelent könyvében," egy¬
fajta , képzeleti laboratórium", amelyen belül a nemzet tagjai látszólag szabad ötleteik¬
kel értelmezik újra és teszik otthonossá a maguk számára a nemzeti közösségben való
létezés feladatait, gondjait — ez a hovatartozás elpolitizálását jelenti —, de mindeközben
fenntartják az identitás , normalizációját", az összetartozás kanonizálása iránti igényt is.
Anderson könyvének a címe: Imagined Communities. A cím magyar fordítása talán
még az eredetinél is jobban visszadja Anderson értelmezését: az imagined angol szó
ugyanis egyaránt fordítható képzeltnek és elképzeltnek. Az igekötős forma, az elképzelt
azonban jobban kifejezi azt, amit Anderson mondani akart: a nemzeti identitás a közös
képzelet működésének a folyamatosságában és a folyamatosság fenntartásában rejlik.
A nemzet tehát nem csupán azt a kulturális képességet jelenti, hogy sok ember egyazon
nyelvi-kulturális közösség tagjának tudja képzelni magát, hanem jelenti azon képessé¬
gek és körülmények sokaságát is, hogy ez az , elképzelés" hosszú távon fenntartható és
fennmarad.
167