Page 161 [161]
egy új-zélandi vagy kanadai magyar klub esetében kettős kötődésről beszélni, ha az
ottani magyarok már kevert nyelven szólnak, ha egész generációknak hiányzik a nyelv¬
tudásuk, ha már nem ismerik a magyar népmeséket, nem hallgatják a magyar pop¬
hová tegyük akkor a , hordozható identitás" vagy , szállítható örökség" fogalmait, me¬
lyeket Kovács Nóra oly szépen kifejtett a dél-amerikai magyarokról szóló könyvében,"
vagy a hely és a tér megkülönböztetését az identitásokban (hely-identitás, tér-identitás,
lokalitas, szomszédsági kötődés, térbelakás, szociális kohézió), vagy hol találjuk a
Kárpát-medencében élő kisebbségi magyar identitások kínjait, a szórvány problémáit,
a nyelvi szocializáció már nem térségi, hanem világméretű jelenségét, stb...?
Némiképpen összegző elnagyoltsággal megfogalmazva: Bába Szilvia nem szándékol¬
tan, de a korszellem és a korkérdések éppen aktuális kezelési metódusának akaratlanul
is megfelelve pontosan azt a nemzetfogalmi, kisebbségpolitikai, nemzetstratégiai
szempontrendszert szolgálja (eredendően is más irányú) könyvével, melyben a ma¬
gyarságkép és a magyarságfogalom a nemzetfenntartás, a migrans-veszély és a ,,mig¬
ráns-simogatás" közötti szférában megerősítően hat azok számára, akik e fogalmak
környezetében éppen a másságokat nem kedvelik, s a nemzetre ható erőket fellazítás¬
nak és támadásnak értelmezik, akik a jogos kérdéseket szőnyeg alá söprik, a bajos
részleteket fölöttébb határozottan elvetik, és elég merészek ahhoz, hogy a megértő
historizmus még államiasított és egyháziasított oktatásban, preambulumokban és tör¬
vényrendeletekben, szoborállításban és himnusz-dalolásban megjelenő ezernyi változa¬
tát egyenirányított nemzetpolitikai tónusban átfogalmazzák, sőt mindenkitől ilyesmit
várnak el, minden közösséget így vezényelnek és csakis ekként hallanak meg.
Kérdéseim tehát csak részben szakmaiak, módszertaniak, s legalább annyira értelmezé¬
si teret faggatóak, nyelvi-elbeszélési milidt meghallgatóak, kisebbségi részkérdéseket a
nagy áttekintés ellenébe állítóak, s a tudományos következtetéseket a le nem zárt ide¬
genfelfogás, idegentapasztalat, adaptációs rutinok, mentális betagolódás, távolsági
nacionalizmus, fiktív nemzetépítés, mikroközösségi válaszadások felé vezető felhang¬
gal interpretálóak.
A kötet — ha nem mondtam-írtam volna még elégszer — fontos és jó. Jó, mert sok tér¬
ségben járva is sok forrásra támaszkodik, sokféle térből és időből, mikróból és makró¬
ból, globálisból és univerzalisbol hoz fölmutatható mintákat. S talán csak az olvasa¬
tunk más, a részletekről vagy az egészről. Vagy talán csak a kérdéseink nem találnak
egymásra... De, mint minden érdemi tudományos mű, nemcsak a belé ültetett, kérdés¬
ként és válaszként megfogalmazott szempontok szerkesztett egészéből álló bármely
más munka is, hanem épp arra alkalom, hogy elkezdjünk és újrakezdjünk kérdezést,
válaszadást, talánykodást, cizellálást, megszemélyesítést, kölcsönhatások elemzését
ezeken át is... Az önreflexió azt is megkívánja, hogy belássam, a kulturális antropoló¬
gia, etnológia mérték- és értékrendjét kérem számon a politológia és kisebbségtudo¬
many határán álló műtől, ami nem igazán korrekt a részemről... Ez az , önkritikán"
vagy az érvénytelennek minősíthető érvelésen túl arról is árulkodik: több-sok-számos
161