Oldal 160 [160]
kötődés kialakulhat. Az egyén tudatosan vállalhatja kettős vagy adott esetben többes
(mozaik, vagy poli-) identitását. Lehet tehát egyszerre egyenjogú tagja egy adott állam
politikai közösségének és részese a többségi nyelvtol, vallástól, kultúrától eltérő etnikai
csoportnak.
Napjainkban az USA-ban, Kanadában, Latin-Amerikában és Ausztráliában élő magya¬
rok és magyar származásúak szabadon vállalhatják és élhetik meg, nyilváníthatják ki
etnikai identitásukat. Sem politikai akarat, sem törvények nem korlátozzák őket, továb¬
bá a társadalomban uralkodó felfogás sem gátolja őket abban, hogy ezt megtegyék. F.
Barth megállapítását, miszerint az etnikus identitás tudatos döntés" igazolva látom,
mert ma az állampolgároknak joguk van tudatos döntést hozni, vagyis saját etnikai
identitásukat meghatározni, megvallani és megélni; emiatt hátrányos megkiilonbozte¬
tés sehol sem éri őket. Az állampolgári identitásnak és az etnikai identitásnak nem kell
azonosnak lennie..."
Mármost egy távoli aspektusból, ahonnan a kutató jön, s hoz magával egy szakirodalmi
tekintély megfogalmazta ,,identitas-definiciot”, már az is szép eredmény, hogy kérdé¬
seire egyáltalán emberközeli válaszokat kap, s ezekből olvasatokat összegez és tudo¬
mányos nyelvre visszafordítva hipotézist készít, majd ellenőriz, és megnyugtató ered¬
ményként le is írja ezt. Szembeötlő viszont a kétely hiánya, a , kérdeztem, hát mondták
a választ" biztonságos és védett nézőpontjával szembeni óvatosság...! Azt írja: , Nap¬
jainkban...” — miközben magabiztos tollal rajzol meg közel két évszázadnyi migráció¬
történetet — s hat hol kezdődik a napjainkban. ..? A szerző azt írja: Barth megállapítását
, igazolva" latja..., no de Barth 1969-ben vetette fel egy új szemléletmód lehetőségét
kollégáinak megcsontosodott álláspontjával szemben, miután Norvégiában, Szudán¬
ban, Etiópiában, Mexikóban, Laoszban és Afganisztánban folytatott antropológiai ku¬
tatási tapasztalatokból leszűrte a kérdést: hogyan alkotnak határokat a sok etnikumú
társadalmi csoportok a maguk belső köreiben, miközben a külső erők egy egészen
másfajta struktúrát próbálnak rájuk erőltetni... De épp azon a ponton nem érthető az
analógia, hogy , ma az állampolgároknak joguk van tudatos döntést hozni, vagyis saját
etnikai identitásukat meghatározni, megvallani és megélni; emiatt hátrányos megkü¬
lönböztetés sehol sem éri őket..." — hiszen mindazon , nem-európai" világokban, ahol
korábban még az állampolgárság elismerése sem volt evidens jogi kérdés, talán sokkal
előbb volt igény az etnikus öndefinícióra, mint hogy ennek bármiféle intézménye, jogi
garanciája lett volna. Itt a , hátrányos megkülönböztetés sehol sem éri őket..." olyan
kijelentés, ami nemhogy a társadalomkutatót, de a pártpolitikust vagy etnikai pártelnö¬
köt is épp annyira gyanakvással tölt el, mint a néprajzost, cigánykutatót, nyelvészeti
antropológust, vagy tancdialektus-gytyjtot.
Nem erősködöm, persze. Csak a , kettős identitás" fogalmát elnagyolt magabiztossag¬
gal kezelő kutatóhoz címezem kérdéseimet... Ha már kettős, miért nem többes? S ha
fele-fele lenne, az kevesebb volna, mint a , kettős"...? De hát hogyan is érthetnénk
meg, hogyan gondolhatjuk leképezhetőnek, , lefényképezhetőnek" e sokrétegűséget,
amit a tudósok/kutatók/hangosbeszélők identitasnak neveznek? S lehet-e ténylegesen
160