Page 157 [157]
Operenciás nemzet, nyelvi identitás,
diaszpóra
Reflexió Bába Szilvia Magyar identitás a tengerentúli
diaszpórában című írására
A. Gergely András
Az Operencids-tenger hangján, eltérő tónusok, értelmezési niianszok és felhangok k6¬
zegében, s amennyire ölelően, olykor épp annyira , viharosan" szólal meg az alábbi
írás. Mintegy továbbértelmező hangnemben fűz reflexiókat Bába Szilvia könyvéhez,
mely 2015-ben Az Óperenciás tengeren túl. Magyar identitás a diaszpórában címmel
jelent meg Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Szász Jenő, a Nemzetstratégi¬
ai Kutatóintézet elnökének elészavaval.' A szerző munkája egyben kiváló eredménnyel
megvédett doktori disszertáció is, melynek utolsó stádiumában épp egy doktori bizott¬
ságban volt szerencsém találkozni az értekezés téziseivel és egész anyagával.
Egyszerre halásznak és halnak lenni, avagy nem a tudomány partmagaslatairól nézni,
hanem a téma értő közelségbe kerülni már önmagában is képtelenségnek tetszik — ki is
kellett várni az idejét, míg az elgondolás , értelmezési formát" kapott. De kellett a má¬
sik oldalon is a meggyőződés, amely Kárpát-hazai és nemzetstratégiai közelképpé tette
a mű egészét, mintegy önnön testébe emelve a kontrasztot, melyet lényegében ugyan¬
arról, de kissé más aspektusból, hasonló fogalmakkal, de eltérő értelmezésekkel két
rokon szakmabeli megformálhat. Nem egyféle aspektusú , vita" tehát ez, sem ,,integra¬
ló" értelmezésmód nem vezeti a ráhangoló szándékot, csupán a kísérletezés kérdései: a
doktorandusz státusz kevesebbet enged a tekintély elleni oppozíciónak, a tanítópásztori
státusz meg visszafogja a mindenre kicsit másképpen hangolt, de joviális pillantás ér¬
vényesítését..., ugyanakkor eléggé ritka, hogy oktatói közelkép mellett az olvasói
, máskép" kiemelése kerülhessen egy mű köré, amely a maga módján elegánsan meg¬
formált, s kötetformában is tekintélyt parancsolóan nagyszabású. Bába Szilvia doktori
értekezése egy alaposan, több éves kutakodás során, továbbá roppant sokféle tapaszta¬
lat, külföldi partnerség és áttekintő magabiztosság révén tetszetősen megformált érte¬
kezés, mely nem szorul kritikára. Amiért mégis megkockáztatható egy értelmezési
kísérlet, az a 2015 óta tartó , nemzetpolitikai" sodrás újabb időszaka, továbbá az a kon¬
textus (szövegkörnyezet, értelmezési közeg), melyben a nemzet műszó átöltöztetése
került napirendre. S ha öt vagy tíz éve (netán Antall József nagyívű vállalása idején)
föl is piszkálta a közfigyelmet a nemzeties érzület, a nemzeti zászlózás, a nemzeti do¬
hányboltok és a nemzeti akadémia, a nemzeti autonómia, a nemzetbiztonság, majd
157