OCR
mélyinterjúk is megerősítik, hogy a magyar nyelv nem elsődleges az identitás megjelölésében, magyar nyelvtudás nélkül is van magyar identitás. A magyar identitás megélésének terei Napjainkban a tengerentúlon a magyar és a magyar származású emberek számára az etnikai identitás megnyilvánulási, megélési terei, lehetőségeit jellemzően a kulturális szervezetek (egyesületek, magyar házak, könyvtárak, színjátszó csoportok, cserkészet, néptánccsoportok), az egyházak, a hétvégi magyar iskolák, sajtótermékek, ünnepek, szokások stb. nyújtják. Ám ezek nemcsak megnyilvánulási lehetőségek, hanem az etnikai szocializáció színterei is, hiszen az egyén a szocializáció folyamán alakítja ki identitását. Kutatásaim alapján megállapíthatom, hogy kevés valóban nagy múltú és jelentős taglétszámú, illetve országos vagy legalább regionális hatókörű egyesület, szövetség működik a magyar közösségekben. Napjainkban is, országoktól függően, több tíz vagy száz a magyar kulturális, hagyományőrző, érdekképviseleti, jótékonysági szervezetek, továbbá a magyar házak, könyvtárak, múzeumok, cserkészetek, néptánccsoportok száma. A fentiek azt is mutatják: annak ellenére, hogy elöregszik az amerikai, a kanadai és az ausztráliai magyarság, mindig van utánpótlás az új kivándorlók és a gyökereiket, magyar etnikai identitásukat felfedező többedgenerációs leszármazottak köréből. Az is kirajzolódik, hogy Latin-Amerika magyar közösségeinek sorsa — a két nagyobb múltú és létszámú kivándorlási célországot, Brazíliát és Argentínát kivéve — a legbizonytalanabb. Mindenhol, de leginkább Latin-Amerikában sorvad, zsugorodik a magyar közösség. Hiszen ezen országok, főleg Venezuela, Argentína gazdasági és társadalmi helyzete nehéz. Itt kifejezetten felmorzsolódás, elvándorlás, visszatelepedés, , visszidálás" indult meg. A magyar szervezetek a kezdetektől fogva az etnikai identitás megnyilvánulásának, megélésének fontos terei. Továbbá az elsődleges társadalmi kötődések (rokonság, barátság, szomszédság) mellett erősítették és erősítik a közösség összetartozás-érzését, a csoportkohéziót. A diaszpórában az istentiszteletek, misék, az egyházi rendezvények ma is fontos közösségi események. A találkozások, a beszélgetések a magyar identitás megélésének alkalmai. Vannak, akik csak az egyházközségekben és a vallási egyesületekben tudják vállalni, megélni etnikai identitásukat, vagyis magyar öntudatukat. Számos helyen működnek az egyházak által fenntartott, vagy részben hozzájuk kötődő kórházak, szociális otthonok, szakmai-tudományos archívumok, gyűjtemények, hétvégi és nyári iskolák. A tengerentúli magyar egyházközségek, templomok adományokból és ahol az infrastrukturális lehetőség adott, terem, apartman stb. bérbeadásából tartják fenn a templomot és a gyülekezetet. Ennek érdekében az egyházak napjainkban is nemcsak a szakrális és nemzeti ünnepeken szerveznek műsort, hanem például Szilveszter, Valentin-nap, 151