Oldal 130 [130]
OCR
Ferencpápista reform »Az egyház nem fél bepiszkolni kezét" a családról való élénk és nyilt vitával", , nem kellenek üdvösségellenőrök": ehhez hasonló intelmekkel próbálta felrázni Ferenc pápa a Családszinódusra érkezett bíborosokat. Azzal, hogy mindenkit meghallgat, mindent demokratikusan megbeszél, a , baloldali" (mert a szegények, a kirekesztettek, a kizsákmányoltak mellett a jézusi radikalizmus jegyében szolidaritást vállaló) ferencesjezsuita egyházfő saját magának állított csapdát: hozhatna (mint elődei közül többen megtették), de nem akar a kisebbség nevében dönteni. Ha dönteni nem is, politizálni annál inkább. Ezt tette az Evangelii gaudium enciklikájában megfogalmazott kapitalizmus-kritikájában, a Laudato si című teremtésvédelmi enciklikájában, a civil mozgalmak képviselői előtt elmondott Santa Cruz-i kiáltványában vagy a washingtoni Capitoliumban és az ENSZ-ben elhangzott, kifejezetten politikai beszédeiben. Mindezek együtt azt sugallják, amit a pápa Bolíviában kereken ki is mondott: rendszerszintű változásra — vagyis rendszerváltásra — van szükség az egész világban, és strukturális hibák sürgős kijavításában az egyházaknak is tevékenyen részt kell venniük. Jézusi radikalitása miatt hol a liberalizmus, hol a marxizmus gyanújába keveredik. Kétségkívül hatott rá a felszabadítás teológiája, de társadalomkritikája egyértelműen erőszakmentes: energikus cselekvéssel kíván föllépni a liberalizmus túlhajtásai, a szocio-ökönómiai helyzeten felülkerekedő pénzuralom, egyáltalán az öncélú, és nem az emberi méltóságot szolgáló gazdaság és politika ellen. És ebbe még az olyan ,,szentferenci bolondság" is belefér, mint paraguayi beszédében hangzott el tőle: , Csináljatok olyan rendetlenséget, amely felszabadítja a szívet, együttérzővé tesz bennünket, reményt ad nekünk!" Míg Assisi Szent Ferenc mozgalma az anarchista (vagyis mindenféle világi és egyházi hatalom ellenében fellépő) szegénység-mozgalmak egyik hajtása volt, Ferenc pápa — amellett, hogy a bíborosok többségéhez képest afféle , szentferenci istenbohéca” — nem csak lágyszívű ferences, hanem nagyon okos (és ravasz) jezsuita, aki pontos diagnózist és terapia-javaslatot kínál. Otthonnélküliség, munkanélküliség, emberi méltóság nélküliség, új gyarmatosítás: így szól a pápa diagnózisa. És a terápia-javaslat: mindezek megszüntetése igazságos elosztással a mértékéletesség és az emberi méltóság jegyében, az életminőséget (benne elsősorban az emberi kapcsolatok minőségét) az életszínvonal fölébe helyezve, a világot nem uralmunk alá hajtva, hanem vele csereviszonyba kerülve. A pápa nem egyszerűen összefogásra és a teremtett világ védelmére szólít föl, hanem a teremtés munkájában való tevőleges részvételre. A hatvanas évek végétől a Földanya a New Age és az újpogányság egyik kulcsfogalma lett, most a ferences-jezsuita pápa visszaveszi, ,,visszakereszteli", és nem is akárhogyan: az , Isten nevében" kér mindenkit a Földanya megvédésére. Azt hangoztatja, hogy még a legelesettebbek is kezükbe vehetik sorsukat. A jezsuita Ferenc pápa ferencessége mentes az érzelgős ájtatosságtól, a kirekesztő kapitalizmus embertelensége elleni harcban nem tartja elegendőnek az eddigi jámbor jótékonykodás valamivel buzgóbb folytatását, hanem a célok és prioritások átrendezését, az egyház- és kormánypolitikák alapos átalakítását sürgeti, méghozzá az igazi áldozathozatal jegyében.? 130
