Közösség, akik politikai fellépés formájában tették konkréttá a Jézustól tanult szerete¬
tet. A parlamenti képviselőknek címzett, kifejezetten politikai nyilatkozatukban meg¬
döbbentőnek és elfogadhatatlannak tartották az országgyűlésnek a közterületen életvi¬
telszerűen lakók elleni fellépését."
Megemlíthetném még a jelek között — ha tetszik, eléggé önkényesen kiragadott pél¬
dákként — a Sacré Coeur apácák és a jezsuiták lelkiségi központjait, a meleg emberek¬
nek hitük megélésére teret és közösséget kínáló Mozaik Közösséget, a Pál Ferenc körül
kibontakozott mozgalmat, a kaposvári Varga László közösségek közösségéből össze¬
szövődő egyházközségét, a protestáns berkekből pedig a már említetteken kívül a fiata¬
los és dialogikus evangélikus egyetemet, a reformátusoknál Hajdú Zoltán Levente szó¬
ládi és Steinbach József balatonalmádi, az evangélikusoknál Donáth László csillaghe¬
gyi és Smidéliusz Gábor Deák téri gyülekezeteit, az adventisták terézvárosi gyülekeze¬
tét, valamint Iványi Gábor többfunkciós közösség-hálózatát.
Hogy mindez már elég sok, vagy éppen eléggé kevés, hogy már túl későn, vagy még
éppen idejében történik, azt társadalomtudományi eszközökkel eléggé nehéz megálla¬
pítani. A zsidó származású párizsi bíboros, Jean-Marie Lustiger meghökkentő kijelen¬
tése szerint azonban , a kereszténység még gyermekcipőben jár Európában, virágzása
csak most kezdődher".? Mit mondhatunk erre? Hiszem, mert lehetetlen? Hiszem, mert
lehetséges?