Oldal 128 [128]
Néhány közép-kelet-európai országban még ma is a plurális társadalomról tudomást
nem vevő vallási és egyházi modellek bukkannak föl. Amikor Tomka? még a feleke¬
zeti iskolákat is ide sorolja, hasonlóképpen érvel, mint T. Halik** cseh püspök, aki nem
azt az életformát tartja igazán katolikusnak, mely szerint a katolikus ember katolikus
szülőosztályon születik, katolikus iskolába jár, katolikus cégnél dolgozik, katolikus
kórházban kezelteti magát, katolikus klubban tölti el szabadidejét, és végezetül katoli¬
kus temetőben talál végső nyugalomra.
A , keresztény társadalom" utáni paradigmaváltó, valóban keresztény egyház nem lehet
monarchikus szervezet, hanem krisztokratikus testvériség. Ehhez egyházainknak —
miképpen Büchele? megfogalmazta — egyfelől reálisan érzékelniük kell a jelenlegi
helyzetet, másfelől megfelelő utópia-horizonttal kell rendelkezniük. Készeknek kell
lenniük — elkerülve a kisebbik rosszat jelentő és az utópikus ellenmodellek választását
— az alkotó etika szellemében való cselekvésre és a kontraszt-társadalom szerepre. A
jövendőbeli egyházaknak megfelelő helyüket a civil társadalomban, annak animátora¬
ként kell megtalálniuk. A hívő közösségeknek egyre inkább az önkéntes szervezetek és
a bázisközösségek formáját kellene felvenniük. Egyházainknak — minél nagyobbak,
annál inkább — a pártállam fogsága után ki kellene szabadulniuk — Lengyel László?"
megfogalmazásával — a rendszerváltó államok fogságából is.
Keresztény habitus-reform
Legalább ennyire fontos a habitus reformja, melynek szerves része az emlékezet hely¬
reállítása. Ebbe először is beletartozik az emlékezést szennyező történelemhamisítá¬
soktól való megszabadulás. Az emlékezés Metz szerint?" korántsem nosztalgia, állás¬
foglalás és cselekvés, ugyanis a vallás világába nem a vallási tanítás, az erkölcs világá¬
ba pedig nem az etika révén jutunk el, hanem mindkettőbe a gyakorlás révén, mely
leginkább az emlékezésen alapuló közösségekben működik. Metz szerint új egyházi
spiritualitás a keresztények szabadságának lelkülete, ami ima és cselekvés egysége,
ami nyugaton az elnyomott és elfeledett szabadságjogok cselekvő erővé formálása, a
fejlődő országokban a szociális nyomor ellenében végzett szolgálat.
A , keresztény társadalom" utáni kereszténység jelei már hazánkban is felbukkannak,
például jó néhány neoprotestáns egyház" szegényeket, betegeket, elhagyottakat, fo¬
gyatékosokat, büntetés alatt állókat gondozó tevékenységében, mely minden esetben
élő közösségekre épül, még akkor is, ha ezekből professzionális szervezetek és intéz¬
ban: az egyházmegyei cigánypasztorációs műhelyében, ? a drogos fiatalok Szegletkő
Gyermekotthonában vagy az Egykereszt gitáriskolában. Beer Miklós püspök arra ösz¬
tönzi a hívő családokat, hogy patronáljanak egy-egy rászoruló családot. Muszlim me¬
nekülteket is szívesen látna az elnéptelenedő nógrádi falvakban."
Ritka ma még a hivatalos szegényellenes elveket és gyakorlatokat kritizáló fellépés,
melyre a , mozgalmi egyház" képviseletében vállalkozott, nevezetesen a Szent Egyed
128