Oldal 121 [121]
agapé-típusú szeretet teheti lehetetlenné azt, hogy ki lehessen játszani egymás ellen a
szerbeket és a horvátokat, a cigányokat és a magyarokat, a normálisokat és a deviánso¬
kat, az istenhívőket és az ateistákat, a kereszténydemokratákat és a demokrata keresz¬
tényeket, Zeffirelli és Antonioni kedvelőit, a Vasas és a Ferencváros szurkolóit.
Szent István, Bibó, Nagy Szeder és Örkény szellemében,
2007-ben olvasótábor-mozgalmi harcostársam, Lukács László mint a kiskunhalasi
jobboldali többségű önkormányzat a szocialista polgármesterének fideszes alpolgár¬
mestere engem kért föl a Szent István-napi ünnepi beszédre." A beszéd folytatása lett
egy 1981-ben történt , akciókísérletnek"," melyet el is meséltem az ünnepi grémium¬
nak. 1979-ben egy szociográfus-csapat tagjaként, az akkori viszonyokat tekintve átla¬
gosnál nyitottabb megyei vezetők ajánlólevelével érkeztem Halasra. Az akkori helyi
gráfusnak álcázott pártbizottsági felülvizsgálónak hittek, és szinte kérdéseinket meg¬
előzve vallottak. Miután ebben a halasi komédiában az illetékesek megbizonyosodtak,
hogy csupán egyszerű szociográfusok vagyunk, már nem csak mi őket, hanem ők is
figyeltek minket. Amikor másfél-két év múlva befejeztük munkánkat, megpróbálták
belőlünk kiszedni, hogy mit is láttunk meg belőlük. Nagy ravaszul felkértek minket
(Varga Csabát és engem), tartsunk egy zártkörű TIT-előadást tapasztalatainkról a mű¬
velődési otthonban. Ehelyett mi bátor halasiak segítségével összehívtuk mindazokat,
akikkel interjút készítettünk: a városi párttitkártól Nagy Szeder Istvánig, a helyőrségi
művelődési otthon őrnagy igazgatójától a baptista lelkészig. Egy olyan együttes állt
össze, akik még sosem voltak egy fedél alatt, akik közül többen szalonképtelenek,
vagy egyenesen osztályellenségnek tekintették egymást. Az egybegyűlteket elnevez¬
tük, mert halálos komolyan így is gondoltuk, a városért felelős prominensek Nemes
Tanácsának. Megvitatásra eléjük tártunk egy 64 pontból álló, szerintem máig aktuális
javaslat-csomagot, melynek kulcsszavai: értéket hordozó többféleség, történelmi lecke,
megfelelő tájékoztatás, demokrácia, természetvédelem, tehetségkutatás, alternatív kul¬
túra, politikai görcsök feloldása, agora és egyeztetés. Idáig lehetett elmenni 1981-ben.
Hamarosan kiderült, még eddig sem. Következett a tetemre hívás. Akárhogyan is, a
történelemmel, az országgal, a politikával, az igazán nagy személyiségekkel én Hala¬
son találkoztam. A halasi tapasztalatok nélkül nem születhetett volna meg a Varga
Csabával együtt írt Reformvár című politikai utópiánk," amelyet lelkesen forgatták a
Bibó Szakkollégium diákjai is, köztük a mai Fidesz-vezérkar tagjai. Elmondtam az
ünneplő halasiaknak, hogy a közel ötven interjúalanyom közül egyetlen olyan halasi
vezetővel, diplomással, értelmiségivel sem találkoztam, légyen városi párttitkár, párt¬
bizottsági samesz, alezredes, kiszes, szotos, agitpropos, akit nem tudtam volna várost
és hazát gyarapító együttműködésben elképzelni.
Ezután felidéztem az ünneplők számára Bibó Uchróniáját, melyben a legnagyobb
magyar politológus elképzeli, hogyan alakult volna történelmünk, ha a 15. században
győz a zsinati mozgalom, ami nem csak a katolikus—protestans, kapitalista—szocialista
121